Már tudok konferenciabeszélgetni vagy telefonálni gyaloglás közben. Persze nem állítom túl gyorsra, csak 3-3,5 km/órával beszélgetek, hogy a lihegésemmel ne vonjam el a figyelmet a fontos szakmai vagy magánéleti tartalmakról. És így végre kiderülhetett, hogy telefonálás közben múlik nálam leggyorsabban az idő, ma reggel egy kollégámmal* negyven percet beszélgettem és nem tűnt többnek tíznél. De közben a gépidő negyven percet mutatott, mikor leszálltam, nem tízet - szóval, halleluja.
* aki egyben megüti a barátnő szintet is**
** ha nem is minden fenékig tejszínhab, és a covid is belenyomott egy kis csatornaiszapot, mégis az van, hogy még mindig szeretek itt dolgozni, mert a főnököm* is nagyon normális, a kollégáim többsége is jófej, a munkám is érdekes és alapjában véve hasznos is - bár a hatékonyságot még lehet fejleszteni
Ez még mindig remek. A foghoz és a műtéthez meg jobbulást.
VálaszTörlés