Paprika

Még a nyáron, de már augusztus végén kaptam egy csokornyi életerős, de fiatalka paprikapalántát azzal, hogy a világ legerősebb paprikáját termelhetem ki belőle, csak ültessem szét szálanként őket, tegyem tűző napra és öntözzem naponta kétszer. A kertészkedéssel én továbbra is úgy vagyok, hogy mindent szeretek, ami burjánzik és nő körülöttem, időnként szívesen rájuk is nézek felettébb kedvesen, ha eszembe jut, öntözök is - de a túlzott növénypátyolgatás nem igazán jellemző rám. Mondjuk mostanában eljutottam odáig, hogy vannak bátor és kitartó növényeim, akik már több évadot is túléltek mellettem - hozzájuk idővel én is elkezdek ragaszkodni, mondjuk időnkénti, már szinte rendszeresnek nevezhető öntözés képében.

Vissza a paprikákhoz! Nem igazán szeretem az erős paprikát, a kicsit csípőset néha igen, de nem tűnne fel, ha egyszer csak nem lehetne erős paprikát kapni. Két emberről tudok a közvetlen környezetemben, aki rajong az erős, minél erősebb, még annál is erősebnb paprikákért, ez pedig apám és Foncsika. A palántákat az apámra való tekintettel szereztem be. Hogy jó lesz majd neki ajándékba néhány szem saját termésű paprika a karácsonyi halászlé mellé.

A paprikákat nem ültettem szét, mint azt tanácsolták, de annyit azért gondoskodtam róluk, hogy egy cserépnyi jó komposztba ástam el őket (szakszerűen, csak a gyökereket temetve a föld alá), kiraktam a napra és ha nagyon megfittyedtek, vizet is adtam nekik. Szerencsére az eső is esett időnként. A növények szépen növekedtek, és az első nagyobb lehűléskor már két virág is volt rajtuk. Kíváncsi voltam, hogyan tovább - ezért életemben először kis télikertet létesítettem néhány megóvandó növényből, felhoztam őket egy alig fűtött. de csupa üveg erkélyre, amit eddig főleg penésztermelésre semmire sem használtam. Papírhegyek azért állnak benne fontosféle iratokkal. Polcokon, persze.

A paprika ekkor átváltott csodaüzemmódba, részint virágozni kezdett, mint a bolond, részint megjelent az első virág helyett egy kis zöld gubicska, egy paprikagolyó. Előhalásztam tehát egy mókusszőr ecsetet és a többi virágot - a télikertből hiányzó méhek helyett - magam poroztam össze-vissza. Már három kis paprikám van! Naponta figyelem, hogyan növekszenek. És porozgatni is bejárok is naponta szorgalmasan a paprikagyárba.

Van még leánder (saját gyökereztetés, tavaly hoztam Olaszországból), pomeloerdő (tavalyelőtt személyesen köptem a markomba a magokat  Bécsben), színejátszó sétányrózsa (anyukám hozta a tavalyi névnapomra egy virágcsokor részeként, aztán a vázában felejtődött, és míg a többi növény elszáradt, ez kigyökerezett, sőt, újabb virágokat is hozott), aloe vera (ezeket idén tavasszal szereztem és - szemben az új-zélandi spenóttal - nem pusztultak ki a nyáron), meg egy kaktusz-és pozsgástál (minden különösebb apropó nélkül összevásároltam az aldiban a fonnyadt és leárazott kaktuszokat)

Mutatom őket: