Gyűjteményem legújabb darabja

egy tűzpiros, egyedi, sorszámozású, bőrüléses, fakormányos Ferrari mosható, ámde minden vírust, baktériumot, gombát kiszűrő csodamaszk, amiben mellesleg levegőt is kapok. Apró tévedés volt csupán, hogy a munkahelyemen levettem, amikor ebédeltem és ittam egy nagy kortyot étkezés után. Erre az időszakra sajnos a maszkos szupererős védelem nem vonatkozik, a vírusnak nincs ebédszünete.

Ehhez kapcsolódóan mondom, hogy a múltkor emlegetett kolléga ma átesett a második PCR tesztjén is (az első negatív lett), remélhetőleg hamarosan újra a mókuskerékben üdvözölhetjük őt - viszont mától karanténban ül egy másik kollégám is, aki egy hazai szülinapi bulin került szorosabb kontaktba valakivel, aki aztán néhány nappal később pozitív lett. Mi pedig mind együtt ültünk a megbeszélésen azzal, aki most került zár alá - mind pucér arccal, egyedül én voltam a csodamaszkban.

Ehhez képest mára az allergia (és remélem, tényleg csak az, de pont olyan, mint minden évben ilyenkor) csúnyán kiütött mára: fejfájás, orrzsibbadás, tüsszögés, szájpadviszketés, torokfájás. Mint mindig ilyenkor, fokozottan érzem a túzzel, füsttel kapcsolatos összes szagot, vagyis több kilométerről is kiszagolom, ha valaki rágyújt és köhögni kezdek tőle. Ízeket is érzek. Nem vagyok lázas, hőemelkedésem sincs. És olyan kupleráj van a lakásban, hogy nincs az a mentős, akit ide beengednék, még ha több rétegű nejlon fedi is a testét.

Ez szorosan összefügg a befőzéssel is, ugyanis a hétvégén rendrakás helyett elmentünk a Tiszához (ahol minden valószínűség szerint alaposan megfáztam, mert pucéran és kitakarózva aludtam a vályogházban), ott strandolás után a kertből begyűjtöttem az épp érő szilvát, szólót, fügét, körtét, hazahoztam őket, ezzel újabb pompás alkalmat teremtve a káosznak az invazív elharapódzásra és  a korlátokat nem tűrő terjeszkedésre.

Visszasírom a békés tavaszi karanténomat!