Nyugat-Európáról beszélek, amelynek vonzereje egyenes arányban nő azzal, ahogy szegény szomorú Magyarországról úgy hull le a kultúra, mint ruha másról a boldog szerelemben (természetesen József Attilát idéztem kissé módosítva)
És milyen rengetegen vagyunk, akiket elkeserít, ami zajlik. A kultúra kisemmizése, ésa már sok év óta tartó elbutítás-minden szinten.:( Martine, sajnos a ruhalehullás inkább erőszakos letépés. :(((( rhumel
Én mennék is, akár örökre, akár csak nyaralni. De igazad van: a legjobb az lenne, ha itt lenne Európa. 1973-ban születtem, a rendszerváltás környékén voltam gimnazista, majd egyetemista. Annyira emlékszem, hogy mennyire elkeserített, amikor azt mondták: 20 év alatt érjük utol a "Nyugatot".... És nem az anyagi, gazdasági lemaradás fáj legjobban. Na jó, azért én el tudnám viselni, hogy úgy éljek, mint egy luxemburgi, aki hasonló munkát végez, mint én!
ó, igen! öt év múlva elérjük Ausztriát, aztán a határ a csillagos ég... milyen szép volt hinni benne (egy rövid ideig), hogy akár itthon is szabad és sikeres lehet bárki, aki tiosztességesen dolgozik, sokat tanul, jó ötletei vannak, stb
én most sem a szüleim, sem a gyerekek miatt nem mennék, a szüleim már túl öregek, a gyerekek pedig annak a küszöbén állnak, hogy ők választhassák meg, mikor, kivel, hová mennének
Menj, ha Te eképpen érzed, éled meg.
VálaszTörlésszerencsére még sokan vagyunk akik nem eképpen látjuk, érezzük. Anikó
Nem szeretném név szerint felsorolni azokat a tömegeket, akitől nincs szükségem sem tanácsra, sem engedélyre - de te minden bizonnyal ezek egyike vagy
TörlésÉs milyen rengetegen vagyunk, akiket elkeserít, ami zajlik. A kultúra kisemmizése, ésa már sok év óta tartó elbutítás-minden szinten.:(
VálaszTörlésMartine, sajnos a ruhalehullás inkább erőszakos letépés. :((((
rhumel
És mi maradunk, és öltözünk :)
TörlésÉn nem akarok elmenni, én itt akarom Európát :)
VálaszTörlésÉn mennék is, akár örökre, akár csak nyaralni. De igazad van: a legjobb az lenne, ha itt lenne Európa.
VálaszTörlés1973-ban születtem, a rendszerváltás környékén voltam gimnazista, majd egyetemista. Annyira emlékszem, hogy mennyire elkeserített, amikor azt mondták: 20 év alatt érjük utol a "Nyugatot".... És nem az anyagi, gazdasági lemaradás fáj legjobban. Na jó, azért én el tudnám viselni, hogy úgy éljek, mint egy luxemburgi, aki hasonló munkát végez, mint én!
ó, igen! öt év múlva elérjük Ausztriát, aztán a határ a csillagos ég... milyen szép volt hinni benne (egy rövid ideig), hogy akár itthon is szabad és sikeres lehet bárki, aki tiosztességesen dolgozik, sokat tanul, jó ötletei vannak, stb
VálaszTörlésén most sem a szüleim, sem a gyerekek miatt nem mennék, a szüleim már túl öregek, a gyerekek pedig annak a küszöbén állnak, hogy ők választhassák meg, mikor, kivel, hová mennének