Egyszer, még épphogy kinőve a kamaszkorból, írtam egy novellát. A főszereplőt Erdelényi Limonettának* neveztem el. Az elmúlt napokban a fb rendszeresen felkínálja nekem - fényképpel! - ismerősnek Erdelényi Limonettát. Egyrészt ugye nem ismerem - másrészt ha tudná, miket tudok róla!
Mostanában megint gyakran álmodom - csak ritkán emlékszem rájuk. Volt például egy olyan álmom, amelyben A.-val egy irdatlan magas fán élünk, nagyon félő, hogy alvás közben leesünk - eleve kevés olyan ág van, amiin végig lehet heverni, de két oldalról ott is óriási mélység tátong előttünk.
Aztán ma valami olyasmit álmodtam, hogy elmentünk egy céghez egy (amúgy nem létező?) munkatársammal dolgozni, de kiderüt, hogy a vezetőség tagjai sorra halnak meg. Talán nem a COVID miatt, mert például a titkárnő, Halasi Laura (?) épp néhány perce akasztotta fel magát, talán azért, mert elhunyt a főnöke is (valahogyan) és így értelmét veszítette az élete? Mások is meghaltak betegségben (?), balesetekben (?) vagy öngyilkosság által. Mondanom sem kell, hogy a szervezetetfejlesztésből így nem lett semmi, hullottak az emberek, minty a legyek. A témához képest nem volt nagyon nyomasztó, inkább csak a döbbenetre emlékszem, és hogy kvázi felháborodva mesélem A.-nak, hogy tök feleslegesen mentünk oda.
* nem, de hasonlóképp ritka név volt akkoriban és most is
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése