Ruhákat és sminkeket nézünk V.-vel a neten, mutatja, hogy neki mik tetszenek. Vannak jók, csak minden modell olyan pofát vág, mintha épp egy tál véres kutyaszart kínálnának fel neki desszertként.
én: néhány lány egészen szép lenne, ha elmosolyodna!
V.: a modellek sosem mosolyognak
én: de régen mosolyogtak
V.: nem hiszem
én: hogyhogy nem hiszed? miért nem hiszed? most mondom, hogy régen mosolyogtak
V.: hallom... de az olyan természetellenes... és régen is az lett volna
én: természetellenes? a mosolygás?
V.: igen, olyan szánalmas... mint az idióták
Igen, DÖBBENET, de nem meglepetés... A divat nagy mentális formáló és nagy nyelvi pusztító egyben, azt hiszem, mindenütt egyformán...
VálaszTörlés