szemöldökfa

Akkor most felvésem ide magamnak, hogy ne felejtsem - és ha felejteném, akkor emlékeztessen.

Mindenki feszült. Én is. Az online tér amúgy is nehezített terep mindenkinek. Nekem is - bár én könnyebbnek érzem. A poénok nem úgy mennek át az online térben, mint személyesen. Ott sem mennek át mindig. Feszült szituációkban a poénok nem úgy mennek át, mint oldva. Még úgy sem mennek át mindig. Online térben és feszített, stresszes körülmények közt nagyon vigyáznom kell arra, hogy kit mivel bántok meg. Ja, és senkit sem érdemes szándékosan megbántani - amúgy sem, de most pláne nem.

Sikerült eléggé beletenyerelnem egy kollégám lelkébe, pedig nem nagyon akartam. Bocsánatot kértem tőle, amikor rájöttem - de úgy tűnik, sokkalta érzékenyebb, mint eddig amennyit eddig én érzékeltem belőle*. És még csak a második héten vagyunk (az iskolabezárástól számítom az időt)

Dolgoznom kéne - lassan megy. Elmegyek ebédet főzni, az legalább vitathatatlanul hasznos tevékenység. Holnap jön a sütőszerelő. Ha megjavítja a sütőt, sütni is fogok. Rakott krumplit és buktát. Külön napokon. Rövid, egyértelmű mondatokra korlátoom magam. Nem viccelődöm feleslegesen. Szánom bánom.

* az azért korábban is látszott, hogy nincs különösebben fejlett humorérzéke, de lazábbnak tűnt, mint amilyennek most látszik