tőlünk a sürgősségi ügyeletig, aztán tovább - ma épp a klinikára, mert A. fél arca a duplájára (majd a triplájára) dagadt egy fogászat beavatkozáskor kapott lidokain injekciót követően. Úgy nézett ki, mint aki egy jókora barackot tart a fél pofájában. Aztán a duzzanat feljebb kúszott és immár tíz órája nem tudja kinyitni a szemét, mert úgy beödémásodott. Hogy további gyümölcsökkel éljek: mintha egy jókora szilva (vagy egy kisebb kajszibarack) lenne a szeme helyén. Talán allergia, talán nem. Nem láttak még ilyet. Holnap kontroll.
Már úgy vezetem A. kocsiját sötétben, hóban, ónos esőben, tömegben (stb.), mintha foglalkozásszerűen szállítanék benne ügyeletről kórházba embereket. Szerencsére elengedtek a munkahelyemről, hogy a félvak A.-t fuvarozhassam városszerte. Napi sikerélményem, hogy beparkoltam a böhöm állattal (nem A.-ra, a kocsira mondom) egy fél zsebkendőnyi helyre, karcolás sem esett senkin.
Olyan álmos vagyok, hogy 48 órát is tudnék aludni egyhuzamban. De nem lehet, mert V. még színházban van.Szerencsésnek tartanám, ha az előadások délután négykor kezdődnének és nem tartanának tovább este kilencnél. Vagy ha csak zanzásított előadásokat mutatnának be, mondjuk öttől hatig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése