én: kérsz te is szemcseppet?
V.: utálom a szemcseppeket!
én: de ez nem olyan
V.: mindet utálom
én: de ez nagyon finom, olyan, mintha... mintha egy nagyon finom csokit* adnál a szemednek
* Lindt - a csoki, amire már azelőtt is vágyakoztam, hogy láttam volna akár egyszer is - ugyanis a nagymamám mesélt mindig arról, hogy gyerekkorában (1930 előtt), amikor még gazdag kislányként élt**, ez volt a kedvenc csokija. Azt sem tudtam, hogy létezik még - aztán amikor ettem is, tényleg ez lett a kedvenc csokim.
** ez volt az első 13-14 év az életében, aztán a nagy gazdasági világválság áthajította arra a térfélre, ahol hónapokon át egy 14 éves kislány munkájából tartják fenn a család megmaradt részét (és amit sosem hevert ki igazán)
Ez a sztori érdekel. Le van írva már valahol a blogon? A nagymamámat mindig arra kértem, hogy mesléjen milyen volt mikor kislány volt, de ő 36-ban született és soha nem volt gazdag.
VálaszTörléshát, talán részletek vannak, talán család címke alatt? vagy idő? nem tudom sajnos
Törlés