Bár sokszor fájnak az ízületeim és egyáltalán nem kizárt, hogy suta mozgásomnak köszönhetően száz méteren belül a földre huppanok holnap reggel, úgy várom a beígért havat, mintha lenne okom örülni neki. Sőt, bevallom, igazából nagyon örülök neki. Mert valahol a lelkem mélyén még mindig elhiszem, hogy a hidegen csillogó fehér varázslat azért jön, kacagásra ingereljen, hogy megsimogassa a lelkünket, hogy minden szennytől megtisztítsa a világot, és visszafordítsa a klímaváltozást. Nagyon türelmetlenül várom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése