Biztosan emlékeztek*, hogy nemrég még azon dilemmáztam, hogy szóljak-e a régi (bevált, de nem frenetikus) masszőrnek arról, hogy találtam egy újat, aki nekem sokkal testhezállóbb - és ráadásul még közelebb is van (ami legalább annyira jó volt). Nem szóltam végül. Nos, az új, akihez átpártoltam és amúgy tényleg nagyon jó, egyszer csak azt mondta, hogy ő már vagy tíz éve nem emelt árat, úgyhogy most fog. Amivel amúgy tudok azonosulni, nyilván neki is drágább minden a jólteljesítő országban, ahol nincs is infláció, csak én fizetek hétről hétre (sic!) folyton többet a boltokban. Gondoltam, hogy megemeli ezeröttel... vagy kettőezeröttel, per óra. Szívtam a fogam, mert az nyilván nekem többe kerül - de hát oké, ebből él. Viszont amikor rákérdeztem, mennyivel fogja emelni az árait, kiderült, hogy a kétszeresére. Igen, egyszerűen megduplázza. Ami viszont nekem már olyan durván sok lesz, hogy maximum havonta egyszer tudok járni (de akkor is sajnálni fogok érte annyit fizetni - nem azért, mert nem jó, hanem azért, mert az én pénzeimhez képest aránytalanul sok). Úgyhogy maximum havonta egyszer tudnék járni, ami nekem kevés. Bár a távolihoz sem jutok el gyakrabban, mert azt meg időben és utazásban nehéz megoldani. A drága még drágábbért házhoz is jönne - na, de annyiért már nyaralok egy hétig Korfun** előszezonban.
* de ha nem, akkor megtaláljátok az év eleji bejegyzések egyikében
** még sosem nyaraltam Korfun, pedig gyerekként Gerald Durellt olvasva folyton oda vágytam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése