Akkor jöttem rá, amikor dúdolgatni kezdtem a kádban ejtőzve.* Még nem most persze, csak ha egyszer elolvassák és megértik. Bár aki olvassa és érti is, az talán nem tiltaná be. Micsoda félelmetes, gyönyörű paradoxon!
Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
(Kölcsey Ferenc: Huszt)
* aludnék én, de még fűt a lendület... kezem-lábam nem, csak az agyam pörög tovább üresen
Persze. De majd jön az új igazgató a PIM-be, aki majd átírja a libsibolsi irodalmi kanont. (Kölcsey mellett felkészül Ady, Mikszáth, Móricz stb.)
VálaszTörlésKöszönöm szépen! :)
VálaszTörlésemiatt én csak azért nem aggódnék, mert pár éven belül a szövegértés már akkora luxus lesz, hogy majd simán átmegy ez is, hiszen valami teljesen mást jelent :)
VálaszTörlés