Már nagyon sokat írtam - de még nem eleget. És húzok is közben - a fene a finnyás fajtámat! Arról ábrándozom írás közben, hogy hamarosan készen leszek (ööö...) - tudom, hogy nem ábrándozni kéne, de reményt ad. Legalább az legyen. Mert forró teát, lazacos szendvicset, fasírtot, babfőzeléket, tökmagolajos országortát** , aszpirint, torokfájdalom-csillapítót senki sem ad. Ebédre ugyan A. rendelt nekem pizzát, de rossz is volt (a pizza) meg régen is volt. Nyaff! - mondom. Egyébként ez a mai első panaszos szavam, nyilvánvalóan hősnő vagyok.
* Vörösmarty Mihály: A merengőhöz
** bv áldozatos munkájának köszönhetően rehabilitáltam néhány országtortát
Képzeljétek, a zárásra az egyik lány hozott egy eredeti Komáromi Kisleányt, isteni volt!
VálaszTörlésviszont azóta ettem elég kétes minőségű tökmagolajtortát is - sem az íze nem volt AZ, sem a kinézete - csak a neve :(
TörlésLassan ismét beköszönt imádatom tárgya, a milotai mezes szezonja is :)
VálaszTörlés