Fafülgomba saláta és lemon curd

Ezek voltak a tegnapi ünnepi vacsora főbb különlegességei.

V. tonhalsalátát kért - az annyiból áll, hogy vegyes (virágos) zöld leveleket (Lidl) megmostam, vágtam hozzá egy kevés zöld hagymaszárat, tettem rá sót, balzsamecetet és olívát, aztán beleborítottam három doboz (sós-vizes) tonhalkonzervet. Volt még tatárbifsztek pirítóssal és a címben emlegetett fafülgomba saláta. Most csináltam először, de az általam ismert egyetlen lelőhelyén, a KÖKI terminál éttermi szintjén szoktam időnként venni, mert imádom. És most megláttam a Lidlben, hogy árulnak szárított fafülgombát - hát, több sem kellett, beszereztem.

Nem mondom, hogy mindenkinek ízleni fog (mert például a család még a megkóstolását is szabotálja) - de a szüleim tegnap ettek belőle és ízlett nekik. Bár ők nagyon hasonlóak e tekintetben, mint én, hogy ki kell próbálni a különleges dolgokat.

Szóval, a fafülgombát forró vízbe kell áztatni úgy egy-két órára. Döbbenetesen nagyra meg fog nőni! Aztán oliván hevíteni kell fokhagymát és erős paprikát (én sima hegyes erőset karikáztam fel) - annyit, hogy az ember simán meg tudja enni köhögés és fuldoklás nélkül, de azért legyen enyhén csípős. Rátenni a már puha (igazából nagyon fura állagú, nem kocsonyás, bár akként írják le több helyen, inkább olyan roppanós, de valami nagyon kemény zselés állaga is van) gombát, néhány percig átforgatni ezen az olajon, megsózni. Az egészet átönteni egy (pld) jénai tálba, még egy kis  oliva olajat önteni hozzá, még néhány szelet fokhagymát vágni rá, fehér balzsamecetet és megszórni apróra vágott petrezselyemmel - aztán betenni a hűtőbe. Ma reggel ezt reggeliztem, csak úgy magába - isteni finom!

És a torta pedig egy nagyon különleges torta volt, amit megláttam és megszerettem: ez -ami oda vezetett, hogy akaratomon kívül életemben először lemon curd-ot? öt? készítettem, és életemben először mascarponéval vertem fel a tejszínt habbá (nagyon mutatósan és maradandóan kemény, úgy tűnik, a mascarpone a tejszín viagrája) - és a tésztája tényleg kemény és roppanós - csak képtelen voltam formára nyújtani, mert szakadt és ragadt (igaz, csak érzésre mértem bele a hozzávalókat) - szóval, nálunk kissé amorf alakja volt. De nagyon-nagyon mutatós! (majd meg is mutatom, de én nem fényképeztem, úgyhogy a többieknél kell képért kuncsorognom)

Akartam még tenger gyümölcseis rizottót is készíteni - de szerencsére nem maradt idő rá, mert ezek sem fogytak el félig sem.