22! 22!

Nem ment azonnal, de végül csak felismertem: a 22 az együtt töltött éveink száma. Ma fordulnak az éveink. Elmegyünk koncertre. Holnap ebédelni is. Mindennap beszélünk. Többnyire meghallgatjuk egymást. Korántsem mindenben értünk egyet, de eddig sikerült mindent megoldani. Többnyire akarjuk. Kettőnk közül valaki mindig bocsánatot kér, vagy átölel vagy főz egy teát. Nem mindig ugyanaz. Van min nevetnünk, szoktunk is. Elviseljük a másik hóbortjait. Mindketten szerzünk újakat is. Van talán közös is közte. Biztosan lehetne még jobb is, de többnyire nagyon őszintén tudom azt mondani A.-nak, hogy szeretem. Ő meg nem fecsérli a szavait feleslegesen, de azért időnként látszik rajta (mármint a tettein), hogy én sem vagyok közömbös számára. Legyen még minél több. Én igyekezni fogok.