Skinny, slim

Elöntött a pánik, hogy felkelek 2018-ban, másnap már dolgoznom kell menni a vadiúj helyre és nincs egy rongyom, amit felvehetnék. Nyilván zárva lesz elsején minden, nem lesz már mód akkor korrigálni a ruhatáramon. Vagyis most kell, azonnal. Az egyik Hádában tehát rögvest turkáltam magamnak egy nagyon cuki virágmintás pénztárcát (üres) - de mivel ezt önmagában még elég lenge öltözetnek találom, bementem egy plázába is. Vagyis mindenképp bementem volna a plázába más ajándékokért, de így berontottam a CundA-ba is. Kár volt, komolyan, olyan ormótlan minden ruhájuk (mármint ami jó rám), hogy majdnem sírva jöttem ki a próbafülkéből. Nyakig felkúszó kerek pólónyakak, nulla dekoltázsok, esetlen szabású, szűk ruhaujjak, műszálas thermoruhák, béna blúzok - nadrágból pedig csak skinnyk és slimek, és még a straight-eknek is szűkül lefelé a száruk. Borzasztóak. Ha felvenném bármelyiket, úgy néznék ki, mint egy tévedésből karácsonykor elszabadult kötözött sonka. Azt hiszem, inkább plus size divattanácsadónak kéne mennem, ezer ötletem van, hogyan kéne ízléses és hordható ruhákat tervezni 60 kilón felüli nőknek is. Üres kézzel jöttem ki (de aztán pakkokkal haza) - már kezdenek alakulni az ajándékok, bár azt még nem döntöttem el, hogy Á. milyen húsokat fog kapni. Ja, és bejelentkeztem egy körmöshöz manikűröshöz - mondjuk nem sokra megyek majd a már majdnem elfogadható szintre tornázott külsőségekkel, ha nem fogom felfogni tizedjére sem, hogy mi lesz a munkám. Kellett ez nekem?