én: azt szeretném kérni, hogy naponta öt-tíz percet szánj rám is
Á.: de ezt hogy érted? mit csináljak pontosan?
én: mondjuk mondd el, hogy mi történt aznap
Á.: de nem szokott történni semmi... és amúgy sem tudok beszélgetni
én: jó, akkor csak tőlem kérdezd meg, hogy mi van velem
Á.: jó, majd megkérdezem...
én: akár már most is lehet
Á.: (nagyot sóhajtva) mi van veled?
én: (blablablablablablablabla) és hiányzik, hogy mostanában alig beszélgetünk, mert régen, amikor kicsi voltál, úgy szerettél engem, olyan kedvesen hozzám bújtál, nagyon szerettél velem lenni...
Á.: igen, de akkor még nem tudtam rendesen gondolkodni
Igazából nehéz eldönteni , hogy a nevetés vagy a sírás a helyes reakció vagy a kettő együtt. :-)
VálaszTörlésmi végül is nevettünk :)
TörlésVéletlenül(????) úgy olvastam, hogy akkor még tudtam rendesen gondolkodni. :-) :-) :-)
VálaszTörlésJaj...:-) később jobb lesz, ha mást nem a menyeddel tudsz majd jókat beszélgetni. Én csomót beszélek az anyóssal ha náluk vagyunk, kérek tőle receptet stb. Meséltetem, hogy milyen volt régen az élet, szeretem hallgatni ezeket a sztorikat, és valahogy más mint a saját szülőktől kérdezni pedig velük is jóban vagyok.
VálaszTörlés