Ez a poszt a húslevesről fog szólni

Ahhoz, hogy azt mondjam, hogy nálunk ritkán van húsleves, tudnom kéne, hogy mi az átlagos vagy a gyakori. Vasárnaponként semmiképp. Vagyis csak a véletlenek összjátékának eredményeképp, nem pedig szokásból. Gyerekkoromban sem. Ami nem jelenti azt, hogy akkoriban ne irigykedtem volna mindenkire, aki fanyalgott a már megint húsleves, rántott hús, krumpli, uborkasaláta kombináción. Már nem irigykedem, akkor főzök húslevest, amikor csak akarok. Például ma az fő a fazekamban. A legnagyobb fazekamban. Mert szerintem képtelenség kis fazékban (a lábas levesfőzés esetén lehetetlen szentségtörés lenne, nemdebár?) húslevest főzni. Más leveseket kisebb edényekben készítek (jellemzően persze fazekak azok is - itt jegyzem meg, hogy van egy olyan érzésem, hogy mostanában az ifjúság számára nem elég világosan definiált a lábas és fazék közti, amúgy szembeötlő különbség - beleértve saját gyerekeimet is, akik pedig trenírozva lettek az ilyesféle különbségek számontartására - úgy látszik, kortünettel jár). Szóval, hogy miért kerül a húsleves a legnagyobb fazékba és szinte kizárólag abba? Mert kisebbe nem fér bele. Nyilván úgy számolva, hogy a család szereti a húslevest, vagyis nem elég mikrogrammokban megadni a hozzávalókat. Mert arányosan persze csökkenthetőek a hozzávalók. A sokféle hozzávalók.

Nálunk úgy kezdődik, hogy csontos hús. A csontok pedig sok helyet foglalnak. Ha van rá módom, igyekszem többféle állat többféle csontjait összeválogatni (a maiban csak kacsa és csirke van) - de lehet persze egyféléből is jót alkotni. Ezt felteszem hideg vízben főzni, hozzá vöröshagyma (egészben, mert ez olyan tartozék, amit a végén kidobok - a csontokat is egyébként), egész bors, fokhagyma, köménymag, petrezselyem- és zellerzöld (ezek csokorral), esetleg lestyán (marhahúslevesbe szerecsendió virág, talán borókabogyó). Aztán zöldpaprika, paradicsom egy-egy darab, aztán fehérrépa, ha van (most van), külön pasztinák is (én mindkettőt imádom), sárgarépa - ebből sok kell, mert ezt mindenki szereti - viszont ha nem ellensúlyozzuk más zöldségekkel, túl édes lesz tőle a leves. Aztán még egész zeller, azt is nagyon szeretem. Ha zöldségcsomagot veszek, a karalábét is belerakom a levesbe, de az kidobós, mert főve nálunk nem eszi senki. Kelkáposztalevél - ezt szoktam külön venni (most nincs, mert nem volt). Esetleg helyette kelbimbó. És opcionálisan egy-két fej gomba, ha épp van. Most van. És zöldborsó (frissen a kertből héjastul), vagy zöldbab - egy kevés. Azt hiszem, nem felejtettem ki semmit. Ja, időnként külön húst is rakok bele. Mert ez a finnyás népség, aki velem lakik, nem szereti a csontról leszedett dirib-darabokat.

A leve nem lesz túl sok, maximum két étkezés négy embernek - mert ennyi cucc mellé már nem sok víz fér. Le szoktam szűrni. A maradék zöldségekből (amit nem eszünk meg a levessel) franciasalátát szoktam készíteni. Fogok. Van, hogy sárgarépát külön főzök még hozzá, mert az kifogy. Vagy borsót - az nem fogy ki, de sosincs benne annyi, hogy a franciasalátához elég legyen. Ami úgy néz ki, hogy szigorúan valódi zöldségből (nem kockázott mirelitből!) kockázom fel a sárgarépát, fehérrépát, zellert, a borsó lehet mirelit is. Aztán még felkockázott alma és savanyúuborka - ez utóbbi lehet bolti üveges is. Az alma nyers, természetesen. Majonéz egy-két tojás sárgájából, olajjal kikeverve, meg mustár, cukor, só, bors, cseppnyi citromlé. Én tejfölt nem teszek hozzá, utálom, ha lanyha és folyós. Ugyanez a majonéz jó a zöldbabsalátához is: főtt zöldbab, és kis csíkokra vágott sajt - nálunk főként füstölt. Vagy krumplisalátához: főtt krumpli és hagyma. A címmel ellentétben végül is a poszt nem kizárólag a húslevesről szól. De a  végső kérdés arra vonatkozik: ti hogy főzitek?