Ballag előttem a néni és a bácsi, a szomszédaink. A néni még stramm, nincs nyolcvan sem, határozottan lépdel - de apró tyúkléptekkel, hogy le ne hagyja véletlenül, meg ne bántsa, és persze támogassa is a bácsit. A bácsi nyolcvanhat, hozzá képest a fáradt őszi legyek viháncoló fenegyerekek a strandon. Persze ilyenkor nyár elején még nincsenek fáradt őszi legyek, csak fáradt bácsi van. Minden lépésnél megtántorodik. Legalább harminc fok meleg van, de ahogy utolérem őket, látom, hogy a bácsin a meleg időjárást tekintve amúgy is bizarr fekete bőrdzseki alatt van még kötött mellény, flanel ing és trikó is. Fázós lett nagyon a papa - mondja a néni. A bácsi hártyavékony bőrén átüt minden egyes kék ér, a haja fehér szösz, a szemei kifakultak. Ha rajta van a hallókészüléke, egész jól hall, de nem mindig viseli. Minden mozdulata lassított felvételhez hasonlít, csontos, karomszerű ujjaival erősen kapaszkodik a néni karjába, néha megbillen, talán időnként el is szundikál két lépés közt. Nagyot sétáltak? - kérdezem. Csak az orvoshoz és vissza, az is sok - mondja a néni. Szomorú most nagyon - mutat a bácsira. Beszélhetünk nyugodtan, most nem hallja. Miért szomorú? - kérdem. Elvették a jogosítványát, nem vezethet. Hát, - mondom óvatosan - talán már nem is baj. De, nagy baj, az a legnagyobb baj! Hiszen nem jutunk már így el sehová! Látja, milyen gyenge már a papa, illeg-billeg, szédeleg, nagy a meleg, állandósult ez a trópusi szél, a vérnyomása szaladgál ide-oda, most meg még ez az öngyilkosság is az utcában (aha, ezek szerint ezért voltak kint a mentők, rendőrök, bámész népek - konstatálom magamban), nagyon megviselik ezek a dolgok. Nagyon nagy bajt csináltak az orvosok azzal, hogy elvették a jogosítványát! Felajánlom, hogy elviszem őket időnként, ha szeretnék. Ezt a bácsi is meghallja, felvidul az arca. Jó lesz, nagyon jó, mert hát tudja, elvették a jogosítványomat, nem vezethetek, pedig húsz éves korom óta vezetek, de eddig meglettünk volna nélküle, még bírta a lábam, de már nem bírok menni, nézze csak! És már kapaszkodik is meg a kerítésben, nehogy feldőljön. Elvették, nem értem, miért, semmi baja a szívemnek, és az a fránya jogosítvány épp most kellene igazán!
Jaj, ez annyira szomorú. :(
VálaszTörlés(És nagyon kedves volt tőled a felajánlás.)
hát, nem olyan nagy ügy - de azt a jogosítványt már nagyon ideje volt bevonni :( amikor tíz éve ideköltöztünk, akkor is nekiment a konténerünknek, összetörte az autóját (ami a mi kapunk előtt volt, nem előttük) - és hát látszott már rég, hogy a reflexeit mind elhagyta
TörlésPersze, nyilván. A szomorút arra értettem, hogy ők nem érzik, hogy a vezetés már rég nem a bácsinak való. Mint mikor teljesen indokoltan nyugdíjaznak valakit, aki még mindig, mindenáron dolgozni akar. Nagyon rossz érzés lehet.
TörlésEz szörnyű
VálaszTörlésÉs mennyi-mennyi ilyen szomorú sors van
Gyerek/unoka/dédunoka van?
nincs gyerekük - illetve a bácsinak az első házasságából van egy lánya, annak három gyereke (ill. már csak kettő, egy öngyilkos lett) - de az elmúlt tíz évben azt hiszem, összesen kétszer-háromszor voltak itt? sokkal többször tuti nem - szóval, egyedül vannak
TörlésAnnyira rossz belegondolni
VálaszTörlésÉs rengetegen vannak
Vidéken, kis tanyákon...milyen nehéz az élet
Nekem az együtt megöregedésnél sokkalta ijesztőbb, hogy a bácsi idáig vezetett. A néni még friss, amit tudnak együtt megoldják.
VálaszTörlésA nagyszüleim 9 éve (nagyságrendileg 75 és 80 évesek voltak ekkor) autóval utaztak vissza Bp.-re vidékről, mindketten tökéletes szellemi és fizikai állapotban, olyan úton, amit akkoriban hetente legalább egyszer megtettek. Nagypapám egyszer csak "elaludt" (agyvérzés? sose derült ki), nem kormámyozta tovább az autót, átment a szembesávba, ahol frontálisan karamboloztak a szembejövő dzsippel (ők egy szappanosdoboz kis Daewoo Ticóban ültek). Ripityára törtek, de túlélték, a nyomait persze örökre viselik (-ték). Sose tudjuk meg, mi lett volna, ha mondjuk 77-78 évesen az életkorára hivatkozással bevonják a jogsiját, érhette volna másképp is baleset, és biztos őt is megviselte volna, hogy nem vezethet, de ebből látszik, hogy ha elég idős az ember, akkor nem is kell, hogy különösebben rossz állapotban legyen ahhoz, hogy ilyesmi történjen vele... :( :( :(
VálaszTörlésbocsanat mindenkitol, es tudom, hogy nem feltetlenul ez a tortenet lenyege, de en nagyon orulok, hogy van(nak) olyan orvos(ok), akik elveszik a jogositvanyt, lehetoleg mondjuk ennel kicsit hamarabb. en komoly (mentalis allapotot) is felmero vizsgalatokhoz kotnem egy bizonyos kor utan az autovezetest. mert pl. iszonyu lenne, ha a cuki 80 eves pista bacsi vagy lujzi neni (aki elotte termeszetesen 50 evig balesetmentesen vezetett) karambolozna valakivel, es barki az erintettek kozul nem elne tul. es nagyon haragszom azokra az orvosokra, akik "megszanjak" a rossz labu, botorkalo, meglassult idos embereket, es engedik oket, hogy eletveszelyesen vezessenek. meg azokra is, akik mindezt nem szanalombol csinaljak, hanem boritekert.
VálaszTörlésde, épp ez volt a történet lényege, a bácsinak már vagy tíz éve biztosan be kellett volna vonni a jogsiját - a jogosítvány nem szánalom vagy sajnálat kérdése, hanem tudás és képességek összessége
Törlésakkor most megnyugodtam. csak masok annyira masra reagaltak, hogy elbizonytalanodtam a mentalizacios kepessegeimben.
Törlés