Na nemááá! Elolvastam a cikket. Ez tényleg ennyire fekete-fehér? Mindent aláírsz, ami benne van? Mert számomra ez megint ilyen nőcis újság kattintásvadász, lebutított összefoglalója egy összetett problémáról. Nem tudom elhinni, hogy ez úgy igaz, ahogy le van írva, árnyalatok, finomságok nélkül. Vgay de...?
Jaj, de, bőven vannak árnyalatok - és nem a nőcis újságból olvastam erről először, hanem évekkel ezelőtt a Natalie Portman interjúban (tudom, ő is csak egy celebnőci, de okos) - szóval, nem, nem most buktam le, ez csak a mézesmadzag ahhoz, hogy idevonzzam és magamhoz ragacsoljam az olvasókat... a lényegen azonban ez nem változtat, a nőcis cikk árnyalatok nélkül, de elég korrekten leírja a tüneteket :(
De én ezt nem akarom elhinni! Hogy annak a jófej, laza, vicces Martine-nak a fejében (vagy ezt most nem kellett volna írnom? upsz..), akit én személyesen is ismerek, ez a sokminden benne van? Azért te is elismered, hogy a szakmádban jó vagy!
És a nőcis cikk (vagy Natalie Portman) nem javasol megoldást? vagy nincs?
nem, sajnos egyáltalán nem vagyok jó :( talán lehettem volna - de mégsem. gyáva voltam hozzá, meg lusta, meg nem tudom, még mi minden. most meg már öreg.
de, pszichológushoz kell menni sok pénzért. csakhogy én még idén nem kaptam egy fillért sem. viszont cserébe szarul vagyok, a pszichológus előtt nőgyógyászhoz és/vagy urológushoz és/vagy fogászatra és/vagy orrfülgégészetre és/vagy pajzsmirigyorvoshoz és/vagy neurológushoz és/vagy pszichiáterhez kéne mennem :( utálom magamat és mindenki mást is (a kedves olvasókat természetesen nem) -vasszem, ez nem az én (hó)napom :(((
Oh, hirtelen azt hittem, a blogod bukott le, hogy valaki ismerős itt rád talált. Persze ez a másik variáció sem sokkal jobb. Ritkán szólok hozzá(d), de olvaslak, és kívánom, hogy ez a borzasztóan nehéz időszak érjen véget.
Na igen, olvastam ezt mar regebben, es akkor is surun bologattam hozza. Ennek az altalanosabb, az elet szinte minden teruleten kisebb-nagyobb mertekben atelt jelensegnek egy roppant talalo megnevezeset hallottam nemreg Cseri Kalmantol, o ezt roviden feregkomplexusnak hivta. (Nem tudom, eredetileg honnan szarmazik.) Mindenesetre az biztos, h elkepeszto mertekben meg tudja keseriteni az ember eletet, elveszi a lenduletet, a tartasat, lefagyasztja a mosolyt az arcarol, es mindenestol egy csodtomegnek kepes beallitani onmaga elott. A ket veglet egyike. Tartok tole, h nem veletlenul alakul ki es gyokerezik annyira melyen. Nalunk otthon egyreszt koztudott volt, h en balesetbol szulettem, a franc se akart meg egy gyereket abban a helyzetben, masreszt hosszu eveken at az volt az alap, ha valamiben jo vagyok, az volt a termeszetes, az elvart minimum. A kudarcokrol senki sem volt hajlando tudomast venni, bar nagyon sokaig ez ugye nem oltott latvanyos mereteket, ugy volt elkonyvelve, mint valami becsuszott furasag, hiba, amit surgosen es magatol ertetodoen ki kell es ki is fogok javitani. Allamvizsga utan meg sokszor ebredtem fel verejtekezve es megdermedt szivvel, h elvagtak, kesz, vege, megbuktam, vegul csak kiderult, h egy selejt vagyok. Aztan leirtam egy darab papirra a vizsga nevet ahogy volt, es melleje, h 10-es, es idonkent megneztem, de nem ereztem,h barmit is jelentene. A lenyeg az, h nehez ebbol kigyogyulni, de van lehetoseg a megujulasra, az ujrakezdesre. Nekem mar nem eleg egy kis vigasztalas, egy kicsi remenyseg, egy szikraval tobb vegetativ letezes, es mindez nem is adatott meg. Jo ideje azt kerem az Urtol, h "ismerjem es szeressem elrendelt utamat es minden parancsodat". Meg vagyok gyozodve arrol, h legtobb bajunk abbol vagy legalabbis abbol IS szarmazik, ha nem a helyunkon vagyunk, ha nem vagyunk a helyunkon. Kivanom neked, h minel teljesebb ertelembe veve minel hamarabb legyel a helyeden.
Na nemááá! Elolvastam a cikket. Ez tényleg ennyire fekete-fehér? Mindent aláírsz, ami benne van? Mert számomra ez megint ilyen nőcis újság kattintásvadász, lebutított összefoglalója egy összetett problémáról. Nem tudom elhinni, hogy ez úgy igaz, ahogy le van írva, árnyalatok, finomságok nélkül. Vgay de...?
VálaszTörlésJaj, de, bőven vannak árnyalatok - és nem a nőcis újságból olvastam erről először, hanem évekkel ezelőtt a Natalie Portman interjúban (tudom, ő is csak egy celebnőci, de okos) - szóval, nem, nem most buktam le, ez csak a mézesmadzag ahhoz, hogy idevonzzam és magamhoz ragacsoljam az olvasókat... a lényegen azonban ez nem változtat, a nőcis cikk árnyalatok nélkül, de elég korrekten leírja a tüneteket :(
TörlésDe én ezt nem akarom elhinni! Hogy annak a jófej, laza, vicces Martine-nak a fejében (vagy ezt most nem kellett volna írnom? upsz..), akit én személyesen is ismerek, ez a sokminden benne van? Azért te is elismered, hogy a szakmádban jó vagy!
TörlésÉs a nőcis cikk (vagy Natalie Portman) nem javasol megoldást? vagy nincs?
nem, sajnos egyáltalán nem vagyok jó :( talán lehettem volna - de mégsem. gyáva voltam hozzá, meg lusta, meg nem tudom, még mi minden. most meg már öreg.
Törlésde, pszichológushoz kell menni sok pénzért. csakhogy én még idén nem kaptam egy fillért sem. viszont cserébe szarul vagyok, a pszichológus előtt nőgyógyászhoz és/vagy urológushoz és/vagy fogászatra és/vagy orrfülgégészetre és/vagy pajzsmirigyorvoshoz és/vagy neurológushoz és/vagy pszichiáterhez kéne mennem :( utálom magamat és mindenki mást is (a kedves olvasókat természetesen nem) -vasszem, ez nem az én (hó)napom :(((
ja, és pillanatnyilag nem tudnád semmivel meggyőzni V.-t arról, hogy jófej, laza vagy vicces anyja lenne :(
TörlésOh, hirtelen azt hittem, a blogod bukott le, hogy valaki ismerős itt rád talált.
VálaszTörlésPersze ez a másik variáció sem sokkal jobb.
Ritkán szólok hozzá(d), de olvaslak, és kívánom, hogy ez a borzasztóan nehéz időszak érjen véget.
Na igen, olvastam ezt mar regebben, es akkor is surun bologattam hozza.
VálaszTörlésEnnek az altalanosabb, az elet szinte minden teruleten kisebb-nagyobb mertekben atelt jelensegnek egy roppant talalo megnevezeset hallottam nemreg Cseri Kalmantol, o ezt roviden feregkomplexusnak hivta. (Nem tudom, eredetileg honnan szarmazik.)
Mindenesetre az biztos, h elkepeszto mertekben meg tudja keseriteni az ember eletet, elveszi a lenduletet, a tartasat, lefagyasztja a mosolyt az arcarol, es mindenestol egy csodtomegnek kepes beallitani onmaga elott.
A ket veglet egyike. Tartok tole, h nem veletlenul alakul ki es gyokerezik annyira melyen. Nalunk otthon egyreszt koztudott volt, h en balesetbol szulettem, a franc se akart meg egy gyereket abban a helyzetben, masreszt hosszu eveken at az volt az alap, ha valamiben jo vagyok, az volt a termeszetes, az elvart minimum. A kudarcokrol senki sem volt hajlando tudomast venni, bar nagyon sokaig ez ugye nem oltott latvanyos mereteket, ugy volt elkonyvelve, mint valami becsuszott furasag, hiba, amit surgosen es magatol ertetodoen ki kell es ki is fogok javitani.
Allamvizsga utan meg sokszor ebredtem fel verejtekezve es megdermedt szivvel, h elvagtak, kesz, vege, megbuktam, vegul csak kiderult, h egy selejt vagyok. Aztan leirtam egy darab papirra a vizsga nevet ahogy volt, es melleje, h 10-es, es idonkent megneztem, de nem ereztem,h barmit is jelentene. A lenyeg az, h nehez ebbol kigyogyulni, de van lehetoseg a megujulasra, az ujrakezdesre.
Nekem mar nem eleg egy kis vigasztalas, egy kicsi remenyseg, egy szikraval tobb vegetativ letezes, es mindez nem is adatott meg. Jo ideje azt kerem az Urtol, h "ismerjem es szeressem elrendelt utamat es minden parancsodat". Meg vagyok gyozodve arrol, h legtobb bajunk abbol vagy legalabbis abbol IS szarmazik, ha nem a helyunkon vagyunk, ha nem vagyunk a helyunkon.
Kivanom neked, h minel teljesebb ertelembe veve minel hamarabb legyel a helyeden.