Tudok régi kódokat

Tudok régi kódokat, bejutok rég nem járt helyekre, ahol hallom egy néni utolsó, könyörgő szavait a halálhoz, a gangon viszik őt hordágyon, gondolatban szólok hozzá, amitől megkönnyebbül. Németországban gyönyörű, macskás pulóvereket látok V.-nek, és magamnak  is ruhákat, ékszereket - olyan karkötőt, ami senki más által rólam le nem vehető, kék, zöld és fekete, mély csillogású kövekből és selyemszalagokból áll, meg a zárból, ami a csuklómra záródik magától és fizikai erővel nem nyitható. Titokzatos helyeken járok, értem a beszédet mindenhol, olyan régi vagyok, hogy magam emlékszem vissza százéves dolgokra, kinevetem a természet ismert törvényeit, mert felettük járok, másképp működik a tér és az idő, mások gondolatait és emlékeit belülről ismerem, bakancsot hordok és színes ruhákat - és nem, mintha számítana, de úgy vagyok szép, ahogy vagyok.

Álmomban legalábbis ez van - sajnos amikor épp a jósnőnél jártam és kihúztam a kék macska amulettet, amiről épp elkezdte volna mondani a múlt mellé a jövőmet, Á. felhívott a jelennel, mely szerint megy fogszabályzásra, de nincs nála pénz, és hogy utána vinném-e megint. Nem, ezúttal nem - mondtam - itthon fekszem betegen, a fogszabályzás több, mint egy órányira van tőlünk közjárművel, autóval talán kettő is megvan. Ha már felébresztett, lementem ebédelni - csupa drasztikus dolgot eszem ma: két pofára tömöm a nyers gyömbért, ettem mézet, magamba döntöttem több liter gyógyteát különböző füvekből, megettem vagy egy kiló mandarint - és most egy negyedet a Habanero nevű piros paprikából, hogy ne csak álmomban lássam a csillagokat. Izzadok, mint a ló. Aztán gondoltam egy nagyot és vigasztaló kényeztetésként kivettem a hűtőből a gaz Á. különleges édességét (amit ő már három napja nem vesz észre a hűtőben, mert a gépek közül csak a számító érdekli), és kibontottam - mert úgy gondoltam, megérdemlem. Meg is érdemeltem: az első falatban üvegcserépre leltem - jobban megnézve a kis üvegpohárkát, volt abban jóval több is. Kiköptem, kidobtam, két delírium közt így megmentettem Á. életét (mert szerintem befalta volna üvegestül valami játékra koncentrálva) - úgyhogy most visszafekszem. Ma még csak két órát voltam ébren és szerintem elég is volt. Viszont talán a csípős cuccok általi nagytakarításnak köszönhetően holnapra visszatér belém a lélek, nemcsak hálni, de élni, örömódákat zengni és kiteljesedni.