- vigasztalt az egyik takarítónő, amikor azt a kérésemet, hogy söpörjön ki* végre időnként az asztalom alatt is, azzal indokoltam, hogy most például szétmorzsálódott egy sajtostallér, amit tegnap ebédre ettem (mármint az a darabja, amit pont nem ettem meg, hanem leejtettem). A nőci megnyugtató szavait körülbelül azzal a hangsúllyal dobta rám, mintha azt vallottam volna be neki töredelmesen, hogy többnyire másnaposan jövök be dolgozni és olyankor rendszeresen az asztalom alá hányok.
* de idővel be fogok szerezni egy saját seprűt meg lapátot is (mint ahogy nedves fertőtlenítőkendőm is van, mert ők egyetlen vizes ronggyel törölnek le mindent, ami a kezük ügyébe kerül, legyen az íróasztal**, a padlón esett folt vagy a vécéülőke)
** az én íróasztalomhoz nem nyúlhatnak (mondjuk sosem lehetek benne biztos, hogy nem is teszik meg)
Brrr! (Az egy ronggyal mindent.)
VálaszTörlésNem eshet meg mindenkivel! Mert pl. én nem eszem sajtos tallért... hehe kívételek is vannak :D De az egy rongyos letörlés az tényleg gáz!
VálaszTörlésnekem sem kéne - bár a törlőrongyos rizikót azzal sem tudnám nullára csökkenteni
Törlésamikor még ilyen helyen dolgoztam, egy nejlonnal letakartam minden nap végén az asztalomat, úgy mindenre rá, és szintén nem volt szabad hozzányúlniuk :)
VálaszTörlésa címkék közé még felvenném azt is, hogy 'ez hülye' :)