az ajándék lófog

Így karácsony felé száguldva  - ilyen még sosem volt, de senkinek nincs még ajándéka, és nemcsak megvenni kell már, bár az is nagy macera, de kitalálva sincs még semmi minden - szóval már megint úgy tűnik, hogy egy ajándék lófogat fognak kapni a gyerekek, és hiába mondom, hogy köszönjük, nem kérjük, mert amit a nagymama kitalál, az elől nincs menekvés. Ugye, martine - kérdezi tegnap éjjel telefonon - ti sosem szoktatok társasozni a gyerekekkel, de én most megjavítom megint a silány kis életeteket vettem egy társasjátékot, egy gyerekkori barátnőm készítette, nagyon rábeszélt, hogy vegyem meg tőle, de most mit csináljak vele, nem tudom másnak adni, csak a Bibliát kell hozzá nagyon jól ismerni, bár ti nem ismeritek még a Bibliát sem (akkor itt közbevágok, hogy de ismerjük némelyest, de visszafelé nem működik a telefon, a hang azon csak idefelé jön), mert te (úgy érti, én) pogánynak nevelted a gyerekeket, bezzeg ő annak idején minden este bibliai történetekkel altatta este a sajátjait (ezt A. később erősen cáfolja - de mindegy is a végeredmény szempontjából, mert együtt nem imádkozunk esténként), szóval, egy nagyon szép bibliai társasjáték ez, tíz éven felülieknek való, az pont jó lesz Á.-nak - mondja. És próbálom finoman mondani, hogy Á. már 15 múlt, ami ugyan felül van a tízen, de mégis más korcsoport, a tízen felüli játékokat mi hat-nyolc éves korukban játszottuk, és amúgy szeretünk társasozni, szoktunk is - de csak vendégségkor (itt vagy másutt) - mert éppen hogy A. nem szeret társasozni és hárman a legtöbb játék nem elég érdekes - de tény és való, hogy nem Biblia-memoryt szoktunk játszani (és hozzáteszem: zöldségmemoryt sem már, pedig három-hat éves korukban imádták) - és próbálom rábeszélni, hogy adja a 11 meg 9 éves unokatesóknak inkább, ők jobban vevők lennének az ilyesmire - de az ő ajándékuk már megvan, meg amúgy is kicsik hozzá - úgyhogy ha nem sikerül még valami tuti indokot kitalálnom, hogy miért ne, akkor ismét olyan ajándékot kapnak majd a gyerekek, aminek kilóg a lólába, és ezért csak a fogát fogjuk tudni nézni, ami azt vicsorogja majd megint ránk, hogy úgyis azt kapjátok, amit én jónak tartok (mármint ő) - és ilyesmikkel pont teli a padlás, és időnként van belőle számonkérés, hogy hol vannak, amiket kaptunk - pedig igazán lehetne ez olyasmi is, amiről nem előre tudható már, hogy nem fog nekik kelleni semmiképp (bezzeg az unokatestvérek hogy örültek volna neki - szokta mondani néha - és akkor mi megkönnyebbülten legálisan passzoljuk át néhány hónap múlva azzal, hogy a mieink  kinőtték az ajándéklovat)

*Igen, tudom, hogy ilyesmit nem illik írni.

** Á. is megörvendeztetett ma reggel valamivel: a KELLO tankönyvcsekkjét nyújtotta át, fizetési határidő 2016. november 4. - igen, mondta, egy ideje már nálam van... de most végül is odaadtam, nem? De, pont jókor, épp volt még felesleges ötezer forintom így karácsony előtt, amivel nem tudtam mit kezdeni.