rózsaszín macskák gyémántnyakékkel

A gyors és határozott döntéshozói képesség sajnos nincs a birtokomban. Vagy igen? Most, hogy ennek ellenére eldöntöttem, hogy felmondok - és örülök is neki! - azonnal elkezdtem érezni a veszteségeket is, mert lesznek azok is óhatatlanul. Például ugye jó ideig kevesebbet egy fillért sem fogok keresni. Én pedig megszoktam a luxust -  noha nem élek különösebben nagy lábon - szeretem, ha erős lelkifurdalás nélkül bemehetek egy turkálóba, vagy könyvesboltba, vagy ihatok egy kávét valahol. Arról nem is beszélve, hogy ha lenne időm - és az pont lesz - szívesen járnék ismét angolra, meg mozogni, meg moziba, meg színházba (etc) - és ezek valahogy mind olyan költségigényesek. Na jó, gyalogolni lehet szinte ingyen is. És nemcsak anyagi vonzata lesz ennek az egésznek, hanem egyéb is. Lesznek egyéb előnyei - például néhány beépített stresszforrástól azonnal meg fogok szabadulni (F. és Ludmilla) - ugyanakkor bárhogy is nézzük, lesznek ebben is veszteségek. Például az, hogy hasznosnak és szeretettnek érezzem magam - márpedig ez a munkám egy részére jelenleg áll. Sokszor igazán okosnak és kompetensnek érzem magam, az ügyfeleink elismernek és sokan közülük még szeretnek is. És ők feltehetően úgy fogják érezni, hogy cserben hagytam őket. Mondjuk jelenleg meg azt érzem, hogy magamat hagyom folyton cserben - szóval, az sem jobb. Folyton ezeken dilemmázok (bár már eldöntöttem, hogy lelépek) - és kétségbe esek, hogy amit most nem szerzek meg magamnak, azt már soha*. Így került sor arra, hogy hirtelen felindulásból vegyek magamnak három pár fekete alapon rózsaszín, csillogó nyakéket viselő macskafigurákkal díszített zoknit. Mennyivel könnyebb lenne, ha nem okoznának gyermeki örömöt az efféle hülyeségek!

* de van-e annál komolyabb lehetőségem az életben, mint hogy egy teljes évet magamra fordíthatok? Na, ugye...