Ha vér folyik

Á.-nak olyan nehéz bármivel is örömöt szerezni*, így amikor az elmúlt két nap vidéki útján kiderült, hogy járulékos haszonként birkakolbászt is hozhatok haza**, egészen felvillanyozódtam. Hoztam tehát két párat - meg egy pár sima füstölt kolbászt is. A. örült, V. örült (de nekik már azzal is könnyű örömöt szerezni, hogy időnként hazajövök két munka közt) - és végül hazaérkezett Á. is. Első útja a konyhába vezetett, a második a szobájába - aztán hosszas könyörgés ordibálás után (Á.! gyere már le! itthon vagyok! hahó! mikor jössz? stb) lejött, elmondta címszavakban ismertette, mi történt a két nap alatt: németből ötös, angolból ötös, kémiadolgozat ismert eredmény nélkül - most akkor mehetek? - kérdezte. Mehetsz, mondtam, de hoztam neked birkakolbászt*** - Nem szeretem - mondta Á. Neeeeem? de hát még meg sem kóstoltad - csodálkoztam. De, megkóstoltam, míg te vásároltál. Döghúsíze van és ömlik belőle a vér - felelte. Mi az, hogy döghús? élő állatból nem készítenek ételt... És vér? hogy a jó égbe ömlene egy szárazkolbászból a vér? - döbbentem egyre mélyebbre. Á. megvonta a vállát: lehet, hogy paprikás zsír, de az nem mindegy? Öööö.... azért nem teljesen... és igazából nem is ömlik... (tényleg olvad egyébként nem túl meleg szobahőmérsékleten is, ami a tárolását nem teszi egyszerűvé - de amúgy nagyon finom)

* a tárgyak nem érdeklik, az emberek nem érdeklik, az élmények nem érdeklik, tabletje meg már van

** meg kellett vennem pénzért, nem ajándékba kaptam (mielőtt még valaki úgy gondolná, könnyen lekenyerezhető vagyok kolbásszal)

*** Á. igazi ínyenc, általában rajong a különlegességekért, különösen, ha azok húsból vagy csokoládéból készülnek... de főleg a hús érdekli... minél nagybb mennyiségben... oké, utána jöhet sok csoki is... aztán meg hús megint... (jó, jöhet némi zöldség is, ha a hússal együtt van)