Ma feltaláltam a túrós gubát - jelentem be szerényen. Karikázott kifli, tejföllel, joghurttal, tojással, cukorral kevert túró, némi vanília, mazsola. Nem tájidegen, ismer a magyar nép ilyesfajta étkeket többet is. Na, de mégis - ezt én alkottam V. lányom szomorú arcát látva, amikor azt hallotta, hogy mákos gubát csinálok. Csináltam persze azt is, mert Á. nem eszik túrót (bár a túrórudi és a túrógombóc kivételek - de ez guba, amin erősen látszódik, hogy túrószármazék... mondjuk a rudin is - na, mindegy, szóval, nem eszik túrót). A magam örömére pedig vééééégre három héttel azután, hogy megpillantottam és megkívántam, sütöttem csőben* (?) karfiolt cheddar sajttal - ez lett a legkirályabb a három közül, ha nem szégyellném magam a falánkságomért, megenném az egész tállal.
* korábban (hamvas ifjú koromban) mindig azt hittem, hibásan nyomtatták a szakácskönyvet és az étel "esőben" sült. Oké, annak sincs értelme. De még tényleg fiatal voltam. És hamvas. És a szakácsművészetben járatlan. Ezt az utat utóbb elhagytam.
Hamvas ifjú koromban én azt hittem, van valami speciális cső, amibe beleteszik a karfiolt. Aztán egyszer felvilágosítottak, hogy a sütő a cső (rejtély számomra, hogy miért). :)
VálaszTörlésA zártszelvény is cső, ráadásul szögletes, szóval őseink csakis ezért keresztelhettek. Nincs más magyarázat. Uff!
VálaszTörlés