Felnőnek a gyerekek

És akkor a gyerekek vasárnap este hat után bejelentették, hogy bemennek a városba szórakozni. Á. a barátaival akart tableten játszani valami közöset. Fekete lelencnadrág és cipő volt rajta, kék lenvászon kabátkával és zöld póló. A tabletet a pólójába dugta, amitől kicsit kocka alakú hasa lett. és féltem, hogy ennyi kis ruhában megfázik - de persze nem volt hajlandó változtatni az öltözékén, pedig a póló a fején nem is  volt áthúzva, csak a két karjával bújt bele. Ráadásul Á. feltűnően alacsony volt, alacsonyabb V.-nél - mint az állomáson megláttam. Mert az állomásra persze kikísértük őket, a fél hetes vonathoz. És azt mondtuk, a kilencórással pedig szigorúan haza kell jönniük, akkor fél tízre ágyban lehetnek. És reméltem, hogy egyetlen tanár sem látja meg, hogy egyedül járnak már szórakozni. V. elegáns volt, blézerben és garbóban, nadrágban, kis fekete-ezüst fém bőrönddel a kezében. Ő lövöldözni készült az osztálytársaival. Már elment velük a vonat, amikor eszembe jutott, hogy nem kérdeztem meg tőle, hogy már az új iskolába jár-e - mert a régiből biztosan nem engedik el a kislányokat egyedül a városba. És be is pánikoltam, hogy nem ismerem az új osztálytársait. Sőt, azt sem tudtam, Á. melyik osztálytársaival találkozik majd - és hogy bent a városban meddig mennek együtt? V. eligazodik-e az esti városban egyedül? Hirtelen az villant belém, hogy talán elcsalta valaki az interneten. Persze nem vették fel a telefonjukat. Rám tört a pánik. Az oszlopokra papírcédulákat ragasztottam, hogy keresem őket és aki látja, szóljon nekik, hogy legalább telefonáljanak haza.