Leszámolok veled, Balogh István!

Kedves Balogh István (de ezentúl inkább Zénullnak szólítalak, jó lesz úgy?), én nem tudom, hogy ki vagy, de közel tíz éve küldözgeted a céges e-mail címemre satnya kis üdvözlőlapjaidat karácsonyra, új évre, húsvétra, augusztus 20-ra, meg még ki tudja, mire. Kedves martine! - szoktak kezdődni a lapok. És én (nem szívesen vallom be, de így volt) általában finoman elmosolyodtam (bár hiába kutattam emlékezetemben, hogy ki lehetsz) és mindig kedves viszontválaszt is küldtem neked, személyes Kedves István! megszólítással és viszont kívántam a hozzám írott jókívánságaidat - mindezt azzal az édes bizsergéssel a lelkemben, hogy titkos imádóm lehetsz csak (mert a ha csak kicsit is ismersz, azt tudnod kellett eddig is, hogy a névmemóriám messze átlagon felüli, így pontosan tudhattad, hogy nem ismerlek, ezen az álnéven biztosan nem), és én gondolatban mindig meghajoltam a kitartásod előtt, ahogy láthatatlanul a háttérbe húzódva kíséred mindennapjaimat és csak ünnepekkor bukkansz elő az ismeretlenség háborgó homályából, hogy szép napot szerezz nekem. Ismeretlenül is kedveltelek téged... de ennek vége, kedves Zénull! Csaló vagy, kisstílű csaló voltál egész nyomorult életedben! Hát mit képzelsz te rólam, zénull? (igen, kisbetűvel írlak, még ezt sem érdemled meg!) Hogy kedvedre játszhatsz az érzelmeimmel? Azt már nem! Nem leszek többé a kisded játékszered, ostoba zénull! Végeztem veled! Ezentúl olvasatlanul töröm össze a karácsonyi üveggömbjeidet és a húsvéti tojásaidat egyaránt! Ne mondd, hogy nem érted! Ismerős a megszólítás? Ez itt, ni:"kedves F3"! Igen, te írtad, te sivár lelkű képeslapszédelgő! De most ezzel alaposan lebuktál! Hogy képzelted, hogy nem tűnik majd fel? Azt hitted, így nevezhetsz? Hány nőnek küldted még el rajtam kívül mézesmázos, behízelgő lapjaidat az elmúlt tíz évben, hogy kompromittálj minket? Kitöröltelek az életemből, te csaló! Még hogy F3! Tudod, kit nevezz ezentúl F3-nak! Azt a... te... te... lelketlen csaló, te zénull.