Itt van ez a cikk, ami arról szól, hogy sosem gondoltad volna, mi történik veled vagy benned, ha puliszkát eszel. Bennem mondjuk egy halványsárga, földízű undor indul el és ha sokáig eszem (többet, mint két-három kanállal), akkor öklendezni is kezdek, majd később hányok is tőle - de belátom, hogy ez az én saját, egyéni reakcióm egy olyan ételre, amivel többszöri próbálkozással sem sikerült megbarátkoznom. Emiatt a cikket nem idéztem volna ide, egyen puliszkát, aki szereti, én garantáltan nem fogom elenni senki elől. De ezt a meleg, szívbéli barátsággal hozzáírt kommentet nem hagyhattam parlagon heverni:
magyarbácsi: Hát még a túróspuliszka! A csonkamagyarok el sem tudják képzelni, micsoda mennyei eledel!
Na ja, értem én: a csonkamagyaroknak nyilván az ízlelőbimbóik hiányoznak, biztosan kivágták a nyelvükről (vagy a nyelvükkel együtt?)
Én szoktam néha édes túrós puliszkát sütni, - olyan mint egy darafelfújt túrósan:) Finom, de köretnek nem használom, a csonkamagyarágról meg fogalmam sincs. Mivel nem látom a kommentet,kénytelen vagyok azon morfondírozni, hogy ki a csonkamagyar? a./ aki nem elég magyar magyar
VálaszTörlésb./ aki kis hazánkban lakozik "nagymagyarorszártalanul"
c./ aki kis hazánkon kívül lakozik, de magyar szívvel és lélekkel ( szigorúan a nagy magyarországi történelmi határokon belül) van.
De hát az volt maga a komment! - és a b) válaszod ... azt nem mondanám, hogy helyes, de igen, így gondolta
Törlés