szülőire mentem, vacsora a tűzhelyen

a hűtőben további nyolc napra hidegélelem.

angyalka néni egy angyal, a szó valódi nagybetűs értelmében, bájos, mosolygós, megértő. az angyalok tanárok karából kirí azzal a különleges tulajdonságával, hogy papír nélkül beszél a szülőin, fejből mond teljes mondatokat, nem dadog, nem motyog, hangos és érthető. és érthető! mert még drámaszakos is a technika meg a természetismeret mellett. angyalka néni maga lenne a főnyeremény - ha tanítani is tudna. vagy ha akarna. mert valahogy úgy érzem, hogy ezekkel a képességekkel és képzettségekkel tudnia kell, nem? de nem tud. V. utálja a természetismeretet - és amit a természetből ismer, azt valójában tőlünk tudja, így a természet ismeretét az úgynevezett "tis" órákkal nemigen köti össze fejben. én sem tenném. mert a "tisórán" úgy tanulnak, hogy előveszik a könyvet, aztán szép sorban minden gyerek felolvas belőle két mondatot hangosan, majd továbbadja a stafétát (sic). azt hiszem, nehéz lenne olyan jó szöveget találni - és pláne olyan válogatottan szórakoztató társaságot, akikkel ez a feladat jó móka lenne. és amikor elolvastátok? - szegeztem a kérdést V.-nek - akkor megbeszélitek? nem, akkor angyalka néni ministrál adminisztrál, mi meg csendben elolvassuk még többször magunkban. ó, jaj, omg, wtf... én nem kérek senkin számon pedagógusi vénát, de ugye, ez szerintetek is ultragáz? lécci, ne mondjátok, hogy nem, mert aki azt mondja, azt én nem tekintem többé olvasómnak (én szóltam előre)

a sok baromság mellett (ó, ti, boldog népek, akik még vagy már nem álltok semmiféle kapcsolatban a klikkel!) még felszólaltak anyukák is, hogy most már aztán elég, részben a matekházikból (szerintem is sok, V. másfél óra alatt végzett vele - a többség háromnál is több (???) - és ez egyik sima napról a másik sima napra virradóan történt - hát vannak itt más tantárgyak is, kérem) (mondjuk, szerintem V. kurva lassan csinál mindent. tényleg alapos, meg néha precíz, de főleg azért lassú). és akkor felszólalt egy anyuka, hogy renátót tegyük (sic!) át másik iskolába. vagy tettessük át mással, nem lehet-e szólni az igazgatónak? egy másik iskolában jobb lenne renátónak, ebben a többség bőszen egyetért. mert ugye eleve másik iskolából jött - mit jött, rúgták. és mi most nem tudjuk, azért-e, mert megkéselt valakit. ezen angyalka néni is égbe röpítette azért a szemöldökét, hogy egyesek fantáziája mennyire...  khm... előítéletesen szárnyal. nem, nem késelt. azért a zöm nyugtalankodik, mert renátótól egyaránt féltik a fiaikat és a lányaikat is. jövök haza, kérdezem V.-t, hogy mi a gond renátóval. azt mondja, neki sem rokonszenves, mert tesiórán direkt csoszog. és egyéb? faggatom V.-t.  meghúzta zselyke copfját? szívet rajzolt evetke fenekére? mi baj van vele más? V. elkomorodik. azt hallotta, hogy azért rúgták át hozzánk őt önkormányzatilag, mert ez a gaz(dag?) renátó megvesztegetett valakit. és az mit jelent? kérdem V.-t. tudom, csak épp nem tudom most elmondani - forgatja a szemét (épp úgy, mint akinek gőze sincs a dologról, csak nem akarja bevallani). itt lép közbe Á. és definiál egy szabályosat: a veszteget azt jelenti, hogy pénzért jogtalan előnyhöz juttat valakit. megerősítem, immár V. is tudja. ezt tette volna renátó a másik iskolában? (jelenlegi hatodikosokról, tavalyi ötödikesekről beszélünk, részben a klik mindenfennhatósága alatt állnak, részben erkölcstani oktatásban részesülnek szeptember óta) meg hát egyébként is - a vesztegetés mint fogalom az ötödikes renátó és a klik által felügyelt általános iskola viszonylatában mégis hogyan lehetne értelmezhető?

Á.-val megpróbálkozunk a lehetetlennel - vesztegetési sztorikat kreálunk, el is játsszuk őket. Á. azt mondja, hogy mondjuk adott renátó egy százast a tanárnak, hogy adjon neki ötöst. ez a történet a definíciónak megfelelne - de egyrészt nem nagyon életszerű (ennyi pénzért tudod, ki adna ötöst!) - másrészt meg nem a tanárt rúgták át hozzánk, hanem renátót. Á. tiltakozik, náluk épp ez megy. befizetnek egy ezrest a versenyre, aztán aki elindul, már hullik is az égből az ötöse. de talán renátó nem indul a versenyeken (tudtunkkal nem). Á. meg később folyton megszolgálja a potyaötösöket holmi versenyeredményekkel. persze, megtehetné, hogy csak befizet és ott meg lazsál. az a baj, hogy Á.-t olyan fából faragták, aki nem szeret nem nyerni - szóval, inkább odateszi magát.

én találok jó példát, hogy gyereket vesztegethessen meg renátó. megkér valakit egy százasért, hogy mondja azt, ott van az órán. jön a tanár, kérdezi: hol van renátó? itt van - mondja a megvesztegetett. á, hülyének nézik akkor, semmi kézzel fogható eredmény - mondja Á. na de - szövöm tovább a csel fonalát - mi van, ha mindenkit lefizet? amikor kérdi a tanár, hol van renátó, mindenki egyként állítja, hogy de hát itt áll, tanár úr, velünk, mi látjuk őt, tessék, nézze! akkor már nem a gyerekeket, a tanárt nézik hülyének - legyünk nagyvonalúak az álmodozásban és a sztorizásban - Á. belemegy, hogy ez lehetett a valós verzió. V. már egy órája fetrengve röhög rajtunk, remélem, most megjegyezte, mi is az a megvesztegetés. holnapra köveket kell vinni, ásványokat vagy kristályokat. okos, sót már tett el a drága rózsaszín himalájasómból. A. hágában várja, hogy egy nap végre hazarepülhessen, majd tovább koppenhágába. nemcsak -hága végződésű városokba jár, októberben london lesz a soros. irigylem, ő meg engem.