Ma reggel megkérdeztem az amúgy olvasztott aranyra hajazóan kiszőkült, világítóan kék szemű, pofátlanul barnára sült, karcsú combú és kamaszosan spleenes tekintetű V.-t, hogy nézett-e már valamit. Lebiggyesztette a száját (mint mostanában folyton), verdesett néhányat a hosszú barna szempilláival (mint mostanában folyton), és affektálva (mint mostanában folyton) megkérdezte, hogy mégis, mire gondolok és mit is kéne pontosabban megnéznie.
- Szerinted? - kérdeztem (nem tagadom, kissé élesen)
- A képeket? - nézett rám nagy bizonytalanul
- Hát, jó, azokat is... és még?
- Nem tudom - nyafogta V.
- Elutazunk - próbáltam segíteni - mire leszünk kíváncsiak, ha ott leszünk?
- A strandra? - selypegte
- Arra is, persze, de még? - biztattam
- Hogy hol tudunk vacsorázni? (ó, a haspók hobbitlány!)
- Jó, persze, de hát még mire?
- Nem tudom. Mire?
- Hát, hogy mi mindent lehet megnézni, milyen érdekességek vagy nevezetességek vannak...
- Miért, már megint nézni is kell valamit? Ne már! - mért végig
- De hát azért megyünk! Hogy világot lássunk!
- Hát, én nem - zárta le a beszélgetést és a haját dobálva nagy szenvedve elvonaglott
Hi-hi:) Nagyon ott van! Naponta kell őket felvilágosítanom arról, hogy az internet mekkora kincs és mennyi minden okos dolgot meg lehet találni rajta pillanatok alatt nem csak a youtube-ot, a facebookot, meg a játékokat.
VálaszTörlésUgyan, csak kamaszodik.
VálaszTörlésAnyus történetei óta tudom, hogy ilyen apróságokon nem kell kiakadni. Max. Dunának menni, de azt is csak később. :-D
Ma talaltam ra a blogodra es rotyogve olvasom ezeket a kamaszos torteneteket. Olyan jopofan irod oket, ossze kellene gyujteni egy kis konyvbe mint kezelesei utmutato a jovendobeli kamaszos anyaknak. Annyiszor az akkori onmagamra ismertem bennuk. Kiveve a wifi-t mert akkor meg betarcsazos se volt, vagy alig :D
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik :) úgy tűnik, a gyerekeim kifogyhatatlanok a vicces történések előidézésében :D
Törlés