Aztán mikor tetszettek utoljára ott járni a Pál utcában? Megvan-e még a grund
, mint gyerekkorukban? Kergették-e ott az álmok színes pillangóit? Elkaptak-e valaha is egyet-egyet? Aztán azok légynek bizonyultak-e?
Azt hiszem, azok, akik
ilyen kiadványt jegyeznek (ó, sok borzalomba futok ám bele, míg V. olvasónaplóját írogatom), azok egészen alapvető tévedésben vannak az olvasás és a tanítást miértjét illetően is.
Szívesen megkérdezném tőlük (és minden tanár képesítéssel rendelkező felhasználójuktól): és ti, gennyagyúak (érzem én is, hogy ez erősen gusztustalan, ugyanakkor végtelenül találó), mi mindent olvastatok utoljára a magyar szakos diplomátokkal?
Hol vettétek? Mennyiért? Annyit nem ér. Megvannak-e a kortárs írók? Magyar és nemzetközi porondon? Fintorgás nélkül? Hiszi a piszi,
kis barátaim. Barátunk inkább legyen a könyv. És ha lennének felsorolni valóik (ezzel kapcsolatban elég kevés illúzió él bennem, mármint hogy tömegesen lennének), akkor összeállítanék egy
néhányka villámkérdést tartalmazó tesztet (művenként, persze, hogy, nem ám átabotába), tetszenek-e emlékezni mindenre?
Én ugye nem végeztem magyar szakot (mert nem vettek fel - de ezzel az akkoriban fájó és erősen barátságtalan húzással (úgy tűnik) sikerült megóvniuk a kritikai gondolkodás elvesztésének csúf rémétől). Megmenekültem így attól, hogy fontosnak tartsak egyes művekben szereplő, de a szerző által többnyire teljesen esetlegesen beleírt dolgokat (mintpéldáulhogy kis szőke fiú volt-e nemecsekernő? vagy világosbarna? kék szemű-e avagy zöld? oppardon, Nemecsek Ernő), én nem mantrázom kínzó alapossággal, hogy
hol lakott Boka (igen, ez például egy kérdés az előre nyomtatott olvasónapló formátumban - de hát ki
a faszt érdekel? - egyébként Kinizsi utcai volt) Befolyásolja ez az ismeret (vagy ennek hiánya) a szöveg megértését? És miben? hogyan tetszett gondolni, drága? Hozzátesz ez a korrajzhoz? Boka jelleméhez? A konfliktusok bármelyikének megértéséhez? Azok megoldásához? Az olvasói jellemfejlődéshez? De legalább az élvezethez? (még ha az keveseknél elérendő cél is - úgy értem, nem a kihányt szavak szintján, hanem valójában)
En sem vegeztem, es most nem is olvastam el minden kerdest az olvasonaplobol, de van velemenyem ;-). Annyira nem tunt szamomra tragikusnak. Olvasmany elemzesre probal tanitani. (Tul koran, es mint tudjuk felnott segitseg nelkul.) Tekintve, hogy a konyv cime Pal utcai fiuk, es egy millio helyszin szerepel benne, elemzesnel legalabbis megfontolnam, hogy van-e egy ujabb utcanak jelentosege. Nem biztos hogy van, de felfigyelnek ra. Viszont hogy ki tervezte a Nemzeti Muzeumot az hogy jott ide? "Hany fiut nevez meg az iro", hat tavolrol vedheto, de eleg idiota kerdes. Viszont arra biztosan raszoktat, hogy batran ide-oda lapozgassunk, ami hasznos. Vannak olyan kerdesek, amik intelligens embereknek jok, vannak szorgalmasaknak, es vannak konnyuek, hogy ne ezen bukjunk meg. A gond ezzel a kiadvannyal szerintem, hogy nincs celkozonsege. Ugy tesz, mintha gyermekeknek irodott volna, de valojaban egy koncepciohoz tettek fel olyan kerdeseket, melyekrol azt gondoljak, hogy gyerekeknek valok. Ezt a villamkerdesesdit az elejen nem ertem.
VálaszTörlés