Kedves Danielka! (valahol Szlovákiában)

Nagyon remélem, hogy nem leszel olyan, mint a portugál Antonio Costa volt, akinek V. hosszú levelet írt, rajzolt is rá, fényképet is küldött magáról (és milyen szép rajta!) - de Antonio nem írt vissza neki egy megveszekedett sort sem (oké, oké, fiúkat nehezebb levelezésre bírni, de V.-nek sem volt könnyű egyáltalán, hogy egy fiú jutott neki, mégis válaszolt az Antonio első levelére). Szóval, Danielka, nagyon bízom abban, hogy te szívesen válaszolsz V. levelére, lehetőleg rögtön, amint megkaptad, mert V. olyan lelkesen és kedvesen írta neked! És úgy gondolta, hogy ha te préselt virágot ragasztottál a leveledre, akkor csak egy nagyon kedves kislány lehetsz - hát, legyél is az! És örülj a matricáknak, amiket V. küld neked, mert a féltett gyűjteményéből válogatta ki neked abban a reményben, hogy jó barátnők lesztek. Megnéztük a térképen, hogy merre laktok, még az sem kizárt, hogy egyszer elautózzunk felétek - vagy ti erre... kérlek, vedd komolyan V.-t! Szeretném, ha megmaradhatna a boldog lelkesedése, hogy levelezhet valakivel (mert - ezt persze nem kell tudnod - a többség csak a franciákra és a walesiekre bukott, kevesen "vállaltak be" a keleti blokkból valakit) -  ti ne hallgassatok mások előítéleteire, örüljetek bátran egymásnak, olyan izgalmas egy egyre ismerősebbé váló idegennel beszélgetni!