Hat sztem ez nem csoda, en biztos nem mernek kozbeavatkozni. Egy liftben! Meg utcan sem, nemhogy zart terben. Viszont utana, ha kiszalltam, hivtam volna a rendoroket.
Z. Ilyen, h azonnal kozbeavatkozik, en meg mindig attol felek, egyszer megverik.
sztem sem csoda, elég sok pszichológiai meg szociológiai magyarázat van rá, hogy miért viselkedünk (többségünkben) így - de azért tudatosan végigolndolva lehet változtatni saját magunkon - különösen, ha arra gondolunk, hogy épp a mi szerettünket bántaná így vki, és senki nem támogatná vagy segítené őt (de sajnos én sem állíthatom magamról, hogy minden ilyen helyzetben topon lennék és tudnám hozni a saját magam által elvárt viselkedést - volt már, hogy sikerült, de olyan is, hogy utána nagyon égett a bőr a pofámról - főkéntt magam előtt)
Jaj, nem tudom, én még itt a gép előtt is úgy gondolom, hogy tuti nem mernék közbeavatkozni (mondjuk nem nélztem meg a videót, nem tudom, milyen volt a helyzet, valami félelmetesre gondolok). Egyszerűen hiányzik belőlem a bátorság. Viszont nem adnék halálos áramütést a paraván mögött ülő embernek a kísérletvezető parancsára!
szerinterm ezt nem feltétlenül tudod előre kitalálni - én már avatkoztam is be (szóltam) és már el is fordultam (gáz, meg szégyelltem is magam) - és a beavatkozás sült már el tök pozitavan, de szarul is (nem ütöttek meg, de leüvöltötték a fejemet, hogy minek avatkozom bele - a csaj is, akit bántottak) - nem tudom, mitől függ, vagyok-e olyan bátor :( alapvetően sajnos gyáva vagyok... de közben meg elvárnám, hogy pld. mások védjék meg a gyerekeimet... úgyhogy igyekszem ennek én is megfelelni...
engem egy kicsit jobban megnyugtatna, ha bátor lennék - de az nálunk az anyukámnak és az öcsémnek jutott (mindkettejüknek jóval több a szükségesnél... én meg sztem az övékét kompenzálom, vagy mittudomén... de ha elmennék Ózhoz, bátorságot kérnék :D )
Hat sztem ez nem csoda, en biztos nem mernek kozbeavatkozni. Egy liftben! Meg utcan sem, nemhogy zart terben. Viszont utana, ha kiszalltam, hivtam volna a rendoroket.
VálaszTörlésZ. Ilyen, h azonnal kozbeavatkozik, en meg mindig attol felek, egyszer megverik.
sztem sem csoda, elég sok pszichológiai meg szociológiai magyarázat van rá, hogy miért viselkedünk (többségünkben) így - de azért tudatosan végigolndolva lehet változtatni saját magunkon - különösen, ha arra gondolunk, hogy épp a mi szerettünket bántaná így vki, és senki nem támogatná vagy segítené őt (de sajnos én sem állíthatom magamról, hogy minden ilyen helyzetben topon lennék és tudnám hozni a saját magam által elvárt viselkedést - volt már, hogy sikerült, de olyan is, hogy utána nagyon égett a bőr a pofámról - főkéntt magam előtt)
TörlésJaj, nem tudom, én még itt a gép előtt is úgy gondolom, hogy tuti nem mernék közbeavatkozni (mondjuk nem nélztem meg a videót, nem tudom, milyen volt a helyzet, valami félelmetesre gondolok). Egyszerűen hiányzik belőlem a bátorság. Viszont nem adnék halálos áramütést a paraván mögött ülő embernek a kísérletvezető parancsára!
Törlésszerinterm ezt nem feltétlenül tudod előre kitalálni - én már avatkoztam is be (szóltam) és már el is fordultam (gáz, meg szégyelltem is magam) - és a beavatkozás sült már el tök pozitavan, de szarul is (nem ütöttek meg, de leüvöltötték a fejemet, hogy minek avatkozom bele - a csaj is, akit bántottak) - nem tudom, mitől függ, vagyok-e olyan bátor :( alapvetően sajnos gyáva vagyok... de közben meg elvárnám, hogy pld. mások védjék meg a gyerekeimet... úgyhogy igyekszem ennek én is megfelelni...
Törlésmegnyugtató! :)
Törlésengem egy kicsit jobban megnyugtatna, ha bátor lennék - de az nálunk az anyukámnak és az öcsémnek jutott (mindkettejüknek jóval több a szükségesnél... én meg sztem az övékét kompenzálom, vagy mittudomén... de ha elmennék Ózhoz, bátorságot kérnék :D )
TörlésMármint az megnyugtató, hogy fordítva is elsülhet a dolog, azaz hiába hiszem én, h nem lépnék közve, talán mégis...
Törlés