Akár a muraközi lovak

Olyanok vagyunk, mint a muraközi lovak - mi mind, az a feltehetően egymásnak is ismeretlen  három-négy nő meg én, akik egymást követően szálltunk le a Felszab tér mozgólépcsőjéről, majd sietősen továbbindultunk az aluljáró kijárata felé. Én dolgozni siettem, a többi ismeretlen nők úti célját és szándékait nem ismerhetem - de úgy tűnik, ez a közös jellemző megvan bennünk, hogy valamely tulajdonságunkban a muraközi lovakra hasonlítunk - legalábbis aszerint a férfi szerint, aki a metró kijáratát elállva igyekezett a kezünkbe nyomni színes képeket és talán csillogó matricákat is tartalmazó lapokat, látszólag szórólapokat, de ismerem (ki nem?) ez a trükköt, amint sikerül valakinek a gyanútlanul széttárt markába gyömöszölni egy lapot, azonnal pénzt is kér értük, méghozzá harsány méltatlankodás közepette, mely szerint mi lelketlen tolvajok képesek lennénk az árvák pénzét is ellopni. De úgy tűnik, mi nők mindnyájan rettentő dörzsöltek voltunk már (mint a muraközi lovak), ezért elhárítottuk az erőszakos nyomulást (mint a muraközi lovak) és sietősen folytattuk utunkat a mélyből felszínre (mint a muraközi lovak), mert szeretjük mi is a szabadságot és a friss levegőt (mint a muraközi lovak) és bár sajnáljuk az árvákat (mint a muraközi lovak), nem akarunk sem sunyi, sem erőszakos felszólításra adakozni (nem tennének ilyet a muraközi lovak sem), mert nem szeretjük, ha hülyének néznek vagy kihasználnak (minként a muraközi lovak sem), mert okosak vagyunk mi is, legalább annyira mint a muraközi lovak.

Most, hogy így sebtiben összeszedtem a muraközi lovak egynémely  feltételezett tulajdonságát, örömmel látom, hogy szívesebben vagyok olyan, mint a muraközi lovak, mint erőszakos férfi az aluljáróban.