A lehetőségek maximális kihasználása

Gondoltátok volna, milyen nagyon klassz teli torokból énekelni a máskor fülsértően zajos, de ezúttal inkább kellemesen vastag hangpokrócba burkoló kisföldalatti egyik üres kocsijában? Egyszerűen isteni! Egy megállónyi időt kaptam rá - az első másodpercekben csak csodálkoztam azon, hogy fényes napközben (mármint odakint) nincs más utas, aztán végigfutott az agyamon néhány dolog, mit is csinálhatnék gyorsan örömömben, hogy jól használjam ki a kapott időt: talán hintázzak egy jót a kapaszkodókon? vagy feküdjek keresztbe az üléseken? tegyem fel a lábam? De még mielőtt tudatosan elvetettem volna ezeket az ötleteket, már énekeltem is fennhangon. Felszabadító, boldog, csodálatos érzés - csak javasolni tudom. Mire a következő megállóba értünk, már legfeljebb kósza hangfoszlányok szálldostak az énekemből a kocsiban, a beszállók nem észleltek semmi különöset, ugyanolyan unalmasan konszolidáltnak tűntem, mint egyébkor, vagy mint ők maguk. De belül...