Vagy legalábbis a munkakörnyezet. Kukákat és konténereket ürítenek, mosnak és szárítanak gyakorlatilag egész nap az ablak alatt. Muszáj kinyitni, különben megfulladok. Sőt, az ajtót is nyitva tartottam, míg el nem kezdték a folyosón lévő férfivécét takarítani, azzal a penetráns szerrel (mi lehet vajon?), aminek a bűze elnyomja ugyan a vécéhasználat szagát, de minimum ugyanazt a hányingert kelti, mint az - kicsit gyorsabban, mert intenzívebb. Az ajtó rése alatt is beszüremlik, csak úgy, mint a takarítónők harsány viháncolása, akik normálisan (normálisan?) délután négytől érzik magukénak a terepet, de úgy látszik, nyáron más az időbeosztásuk, mert ma már délben nekiláttak a folyosó és a mellékhelyiségek takarításának, a porszívózásnak, a csörömpölésnek és kiáltozásnak. Nagyjából annyira tartom természetesnek a falakon áthatoló hangerejű munkavégzésüket (még ha akár örülhetnék is, hogy embertársaim ilyen kicsattanó jókedvvel dolgoznak), mintha én szándékosan a papírkosár mellé hajigálnám, amit amúgy bele szoktam dobni, meg néha a földre is köpnék magam körül - úgyis jönnek takarítani.
Ó, basszus, már a legyek is idetaláltak!
Este moziba akartam menni (A. és V. edzőtáborban vannak, Á. anyukámnál) - de nem találtam olyan fimet, amit megnéznék. Nyaralni akarok, nem a bűzben, legyektől körüldöngve írni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése