A Függetlenedés Napjai

Nem, nem költöznek külön lakásba. Viszont süteményigényük kielégítésében már nem szorulnak ránk, ugyanis megtanultak a legcsekélyebb szülői (vagy egyéb felnőtt) közreműködés nélkül igazi süteményt sütni. Úgy ám! Pettson és Findus szakácskönyvéből nézték ki az almás, fahéjas, mandulás, tejszínhabos csodát és megsütötték tegnap, aztán közkívánatra újra ma is. Ma előrelátóan már dupla adagot készítettek, kihagyták a mandulát, mert az már elfogyott és nem hámozták meg hozzá az almát, valamint nagyobb darabokban is hagyták - mert unták hámozni és darabolni. Ezzel pedig ráléptek az önállósodás olyan útjára, amit a térképen kijelölt úthoz képest máris csak hozzávetőlegesen követnek - vagyis van esélyük rá, hogy hamarosan igazi, kreatív profikká váljanak a konyhában. A. és én a szánk szélét nyalogatva üdvözöltük a bátor kezdeményezést, majd annak illatos, finom eredményét is. (ja, és hiába tartottam egy kissé tőle, nem úszott a sütés után cukros tejszínhabban a konyha, vagyis abszolút támogatott a tevékenységük).