Tanulni, tanulni, tanulni

Háztartásunk felettébb hiányos állapotára enged következtetni, hogy miután a múlt héten élvezettel néztem végig egy rövid videót arról, hogy hogyan lehet kinyitni dugóhúzó nélkül egy borosüveget, ma este azzal szórakoztattam magam, hogy arról néztem meg egy izgi filmecskét, hogy hogyan lehet a konzerv beltartalmához jutni konzervnyitó nélkül. És holnap beszerzek egy féltéglát (bár néhány hatalmas, fekete bazalt utcakő jobban tetszene), továbbá elkezdek gyúrni kézfejre és ujjakra, mert a filmbéli mutatványhoz még gyenge vagyok. Technikában nem indulok nulláról, sörösüveget ki tudok nyitni ajtófélfán kora kamaszkorom óta. És nem hajt a tatár, nem konzerveken élünk... de van egy cukrozott sűrített tejkonzervem, aminek már többször szerettem volna nekifutni (nem, igazából tejkaramellát szerettem volna készíteni belőle, a futás bármely fajtája nélkül), szóval, amit már szívesen megcsapoltam volna, de az itthon fellelhető szerszámok egyikével sem értem el sikereket - de most úgy érzem, előbb-utóbb hozzájutok.

Íme az oktatóanyag:
http://www.almaimotthona.hu/hogyan-lehet-kinyitni-egy-konzervet-konzervnyito-nelkul.html

Csak megemlítem, hogy réges-régen, hajdanában, amikor én még pendelyes, de legalábbis csíkos zoknis gyerek voltam és a szivárvány minden színében pompázó áruk helyett hiánycikkekkel voltak teli a boltok, nos, akkoriban az üveghegyen innen is lehetett konzervnyitót szerezni, alig volt nagyobb egy pénzérménél, filléres cucc volt és működött - most meg talán múzeumba kéne menni egy olyan darabért és ott műtárgytolvajlás bűnébe esni.