Szerintetek van körzője?

Eltaláltátok, nincs.
Mivel a jó megoldás triviális volt, nem jár érte pont.
És vajon szólt róla?
Dehogy szólt.
Ez is magától értetődő, gondolom.
Hogy akkor hogyan derült ki mégis?
Együtt vacsoráztunk mindannyian, és miközben beszélgettünk holmi versenyekről és versenyeredményekről, A. hirtelen megkérdezte Á.-tól, hogy mit tanulnak most matekból. (igen, sejtem, hogy a rendes családokban rendesen mindenki képben van minden gyerek minden tantárgyával kapcsolatban mindennel, és jelentem, én is szinte mindenből tudom, hogy nagyjából épp mit tanulnak, de a matekot nem szoktam különösebben megkérdezni, mert abból annyira nyilvánvalóan magasabb szinten áll, mint a mindenkori tanórák aktuális tananyaga, hogy nem tűnik jó ötletnek erről is faggatni - ugyanis nem túl szószátyár gyerek, és ha elpazarolja a matekra azt a napi x szót, amit nekem szán, akkor nem fogok tudni másról). Szóval, A. óvatlanul rákérdezett mégis (mondjuk őt ez a matekkérdés igazán érdekli is):
A.: miket tanultok most matekból?
Á.: geometriát (fintorog, tudjuk, hogy utálja)
én: és van körződ? (csapok le azonnal, bár tudom, hogy adtunk neki körzőt...)
Á.: nincs
A. és én kórusban: mi????? hová tetted? mit csináltál vele????? hol a körződ????
Á.: először kilazult a csavarja, aztán azt megszorítottam, mégis teljesen elveszett, aztán emiatt ugye kiesett a hegye is, de nem volt másik, aztán az a kis fém része is elveszett, amibe a hegyet kell tenni, de nem olyan nagy baj, mert mostanra már a körző sincs meg...
A. és én kórusban: és szóltál? szóltál, hogy már megint nincs körződ?
Á.: nem... nem gondoltam, hogy kell szólni
A. és én kórusban: és mit használsz? megint szabad kézzel rajzolod a köröket?
Á.: dehogy! mindig kérek kölcsön
A. és én kórusban: kitől? hogy meri odaadni neked? nem fél, hogy elhagyod?
Á.: .....

Na, vajon kitől kér Á. minden órára körzőt? (erre jár a pont, ha valaki eltalálja)

A válaszig egy teljesen friss sztori. Á.-nak meghagytam, hogy mindennap hívjon fel telefonon, amikor hazaindul az iskolából. Ma mintegy fél órája hívott.

Á.: szia, mami
én: szia! indulsz?
Á.: szívesen indulnék, de még nem ebédeltem
én: hát ebédelj gyorsan, aztán gyere!
Á.: van egy kis baj
én: hm?
Á.: nincs ebédjegyem
én: még csak kedd van! hogy hagytad máris el??????
Á.: azt hittem, a kabátomban van, de nem
én: és hányszor mondtam, hogy a táskád cipzáros zsebébe tedd?????
Á.: hát, csak nem fér bele
én: nem fér bele???? (az ebédjegy egy kb. 1x5 cm-es papírcsík) nem fér????
Á.: hát, ugye abban tartom a gesztenyéket, az üveggolyókat meg a papír zsebkendőt is, amihez egyébként te ragaszkodsz, hogy mindig legyen nálam...
(csak hogy biztosak lehessetek benne: a zsebkendőhöz valóban ragaszkodom (többnyire egyébként teljesen hiába), ahhoz viszont nem, hogy a táska egyetlen zárható zsebében őrizze... és igen, jól gondoljátok, ha azt hiszitek, hogy a gesztenyékhez és az üveggolyókhoz egyáltalán nem én ragaszkodom... nem is értem)