Gondolatok a könyv...

...tárbankötözés közben

az egyenkék mérgező volt, meg persze egyenkék, ezek nagyon nagy hátrányok voltak. A (nem tudom, milyen) kék festék lassan ölt, sorvasztott, mérgezett, be is tiltották, ki is vonták. Jól is tették. De azért azt ne vitassuk el tőle, hogy nagyon szépen lehetett vele dolgozni a lassan mérgeződés közben. Mosolyogva, vidáman, sikerélménytől duzzadó kebellel kezdeni az új tanévet. Mondhatnám, hogy hobbim és szenvedélyem volt a könyvbekötés. Akkor. Előre örültem, hogy a sok gyerekemnek majd mind én köthetem, hogy hiába az egyenkéken az egyenmatrica (frászt, nyalogatós vignetta), de a vignetták különleges elhelyezésével az egyenkék is egyedivé volt varázsolható. Duzzadó kebel, boldogság, sikerélmény, önbizalom, szinte az önhittségig, megelégedettség.

Ez a víztiszta ragacs ez más. Azt nem tudom, mérgező-e, arra inkább majd később szoktak rádöbbenni, eltitkolni, hírverni, kiiktatni, lehülyézni, hogy használtad. Az még nem most van. Most még magadat hülyézed le, amiért használod. Azonnali méreg, azonnali hajkihullás, azonnali frusztráció, azonnali idegbaj. Kényszermozgások, tikkelés, önalázás. Ráncos könyvek, ronda füzetek karikába hajolva. Hajszál a ragacs alatt, hajszálrepedések az életeden. Kudarc kudarcra halmozva. Ezt viszik holnap a gyerekek, jajanyukádnemtudtavolna? legalábbkicsitszebbre? kérdezi a tantónéni. Jajanyukám megbolondult, sírt rítt szegény, rángatózott, nincs hobbi, nincs szenvedély, szenvedés van, könyvkötés van.

Aki ingyenesen kapja (háromplusz gyerek), az nem kötheti víztiszta ragacsba, mert az rongálás. Na, ezzel mondjuk épp egyetértek. Mármint azzal, hogy beragacsolni a vadiúj könyveket az tényleg vízszíntiszta rongálás De nem kötöm papírba, mert a vastag barna csomagolópapírt leszámítva egyszeri ajándékcsomagolásra készülnek a színesek. A vastag barrna papír szép (nekem), de súlya van. Nem kötök könyvet - füzetet azonnal elszakadóba, de ólomköpenybe sem. Marad a ragacs. Ragadjatok, csillagok!

Csak mellesleg megjegyezve. Hallom ám a rádióban, hogy rendben ment minden. Mondjuk a rend definícióját nem sugározzák. Á. minden könyvét megkapta, de van az osztályából, aki egyáltalán nem kapott semmit (csekk igazoltan befizetve), és sokaknak hiányzott négy-öt könyve. V.-nek hiányzik egy dolgozatfüzete, volt, aki semmit sem kapott, másoké hiányos volt, és olyan is volt náluk, aki a negyedikes holmik helyett másodikos cuccokat talált a kellócsomagban. Mindketten azt mondják, több gyerek csomagja volt hibás az osztályukban, mint amennyié jó. Nem állítom, hogy reprezentatív lett volna a felmérésem, mondjuk inkább markánsan jellemzőnek. Olyanról viszont nem hallottunk, aki a befizetett összeghez képest több könyvet talált volna a csomagban, vagy a befizetett pénzt titokban vissza a könyvekbe rejtve. Van még hová fejlődnie a kellónak. Remélem, rendelkezésére álló idő hiányában már nem fogja tudni meglépni ezt az amúgy kívánatos szintet.

Ebédre Á.-éknál fehér borsófőzelék volt, állítólag galambhússal- így Á. még az ebédlő környékére sem ment. V.-éknél tejberizs (mégsem tiltották be?) - így V. még az ebédlő környékére sem ment. Itthon mákos tészta volt vajas kiflivel. Uzsonnára. Vacsorát még főznöm kell, és fogok is, amint körberagasztottam a világot.