Kinek
a tehetségét irigyli a legjobban?
Azokét, akik el tudják adni magukat, akár bármilyen további tehetség híján is. Belőlem meg pont ez az egy hiányzik.
Melyik
a kedvenc könyve és miért?
Szerintem azoknak, akik több, mint száz könyvet elolvastak életükben, nincs (nem lehet) egyetlen kedvenc könyvük. Én meg már százegyediken is simán túl vagyok.
Ha
újraélhetné élete egyetlen pillanatát, melyik lenne az?
Egyetlen pillanatot? ez ugyanolyan, mint a könyvek. Szerencsére nagyon sok jó pillanatom volt. Még egy gyereket szívesen szülnék...de a pillanatból az kéne, amikor már kint van.
Mi
az a téma, amiről nem szeret beszélni?
Hát, mint a kérdésben is szerepel, arról nem szeretek beszélni.
Mi
az a tulajdonság, amit leginkább kedvel a másik nemben?
Jaj már. Nincs egyetlen dolog, amitől a lába elé omolnék bárkinek is. A minimumkövetelmények a láb elé omláshoz a következők: okos, megbízható, humoros, tehetséges, egyedi, különleges, jólelkű, érzékeny, komoly(talan), tájékozott, erős, (másként)gondolkodó, hiteles, bátor... nagyjából innentől veszem észre... és elkezdek azon dolgozni, hogy valahogy felhívjam magamra a figyelmet... egyszer már előfordult, hogy sikerrel jártam (azóta meg teljesen elkényelmesedtem)
Ki
volt az, aki a legjobban elkapta az ön lényegét, és mit mondott pontosan?
A lányom azt mondta egyszer, hogy olyan gyönyörű vagyok, mint egy zebra. Ez például - további más igazságok mellett - igaz lehet.
Melyik
a kedvenc idézete?
Nincs ilyen. Nyilván lelki szegény vagyok. Mint ilyen, persze blogdog.
Mi a
legértékesebb tulajdona?
Ha nem az idézetgyűjteményem, akkor feltehetően a diplomáim. De van egy lyukas kétfilléresem is.
Hisz
a halál utáni életben?
Persze. Gőzöm sincs róla. Nem tudom. Valaminek kell lennie, nem? Mert másképp hogy lehetne elviselni? De a halál előttiben feltétlenül.
Ha
más hivatást kellene választania, mi lenne az?
Valami kézzel foghatóan hasznosat, például lehetnék szakácsnő vagy varrónő. De lehetnék birkapásztor is. Vagy erdész. Vagy fegyverkovács. (igen, mindezek nem vagyok) A foci viszont egyáltalán nem érdekel.
"A stafétabotot tovább kell adnom" (írta Tamko, tehát ez valami szabály lehet)... hát, akkor... a legjobban az érdekelne, hogy a nem blogger olvasók közül néhányan hogy gondolkodnak mindezekről... blog híján jöhet kommentben.
Valami kézzelfoghatót olyan szívesen csinálnék én is... egy fordító ismerősöm komolyan gondolkodott egy időben azon, hogy félmunkaidőben kertész lesz.
VálaszTörlésViszont érdekes, hogy a tehetség híján is sikeresen önmenedzselőket én egyáltalán nem irigylen. Ezek a csalók, nem? :)
én is szívesen csinálnám, hogy fél munkaidőben a mostani munkám (csak más munkahelyen.... de egyre inkább gondolkodom az önállóvá váláson is... csak nem tudom jól eladni magam... itt jön a következő pont...)
Törlésén sem őket magukat, mert én szégyellném, ha a semmit adnám el nagy pofával - de mostanra azért úgy érzem, összeszedtem némi tudást egy téma több aspektusából is... de én magamat nem bírom reklámozni (időnként persze megteszik mások, ami jó, csak nem elég a megélhetéshez)
Ja, és hogy a másik fél munkaidőmben meg mondjuk főznék, vagy gyöngyöt fűznék, vagy varrnék (akkor biztosan tudnék is :D ), vagy zöldséget árulnék a piacon... vagy bármi mást. És ha egyszer nyerek a lottón, így is fogok tenni. De jó lenne attól függetlenül is.
TörlésMegértelek, én most fél munkaidőben dolgozom (még egy hónapig) és több ponttal emelkedett az életszínvonalom... mostanában imádok bejárni! Sokkal hatékonyabb is vagyok ám.
VálaszTörlésAz önreklám nekem sem a kenyerem. De én abban hiszek, hogy ha valaki valamiben jó, az úgyis kitudódik, nem kell az illetőnek lealacsonyodnia addig, hogy eladja magát. Vagy túl naiv lenék?
Hát, ha ez így lenne, akkor nem jött volna létre a reklám - és a marketingszakma, nem létezne lobbitevékenység, .. vagy azt kéne feltételeznünk, hogy minden, amit hirdetnek, reklámoznak, pocsék - hiszen különben eladnák reklám nélkül is. De nem egészen így van.
TörlésMert, igen, kitudódik, persze, előbb-utóbb, valamilyen körben, hogy valami vagy valaki tök jó. De egyrészt a kitudódás sebességéből adódó megrendelések nem fedezik a megélhetés költségeit, másrészt azok, akik "már tudják, hogy milyen szuper jó, amit csinálok", nem feltétlenül a potenciális megrendelők. És a potenciális megrendelők még mindig nem ugyanaz, mint a fizetőképes kereslet.
De lehet, hogy tényleg csak ultrabéna vagyok. Azokat irigylem, akik nem azok :D
Hát, ha mindenki olyan lenne, mint én, nem léteznének reklámok :)) Hogy magamból induljak ki: ha le kellene fordíttatnom valamit, biztos nem a reklámok alapján választanék fordítót, hanem körbekérdeznék. De ez igaz gázszerelőre, babakocsira, étteremre stb. egyaránt. Nem is tudom, vettem-e már bármit is azért, mert azt reklámozták*. (Jó ttudom, az ismerősök, akiktől kérdezem, lehet h a reklámok alapján tájékozódnak, de szeretném azt hinni, hogy nem! :))
VálaszTörlés*Pontosabban de, most beugrott, hogy nyaraláskor az útikönyvekre szoktunk hagyatkozni, és meg is szívjuk rendesen!
Értem... én is ezt szoktam mondani magamról :) de azért nem tökéletesen igaz. Mert az árukat reklámozza a kinézetű is, meg az is, hogy hol kaphatóak.
TörlésAmit én csinálok(nék), azt felfoghatjuk valamiféle szolgáltatásnak - de akik megveszik vagy igénybe veszik, azok elég ritkán fordul elő, hogy találkoznak egymással (vagy sosem), így aztán a szájhagyományra csak kis részben tudok hagyatkozni, pedig annak nagyon erős a reklámereje. És ahhoz, hogy először megmutassam, mit tudok, már ahhoz is kell egy megrendelő... szóval, nekem nagyon kéne a profi önreklám :)
Aha, értem. Akkor viszont sok sikert, biztos lehet ezt az önfényezést is profin, de mindamellett elegánsan csinálni!
VálaszTörlésItt jutottunk vissza az elejéhez, kit is irigylek és miért... ez az, ami nem megy :( vagyis még eddig nem ment, de hátha majd előbb-utóbb felnövök én is
Törlés