egy éjszakát boldog voltam

Na jó, csúsztatás ez így, hisz nyilván nem ettől függ (szerencsére), de akkor mondjuk így inkább, nyugodt. Mármint azt illetően, hogy az Á.-nak rendelt könyvek közül mindet megkaptunk és hogy V.-nek csak egy dolgozatfüzete hiányzik, amit majd a tanítónő megrendel (nyilván örömmel és végre értelmét látva, hogy miért tölt az iskolában odabent több időt, mint korábban - hát hogy a kellóval veszekedjen). Szóval, tegnap elkezdtem összeragacsozni a könyveket nájlonbekötővel, hogy kibírják az évet. Még nem ragasztóztam össze mindet, mert annyi időm nem volt, de mindkét gyereknek bekötöttem mindent, ami mára kell - és megnéztem az összes tankönyvüket, puszta érdeklődésből.

Papírt Á. nem hozott haza (nem tudom, kellett volna-e) arról, hogy mi mindent kellett volna hazahoznia, így bemondásra (minden OK a könyveiddel? - kérdeztem. Igen - mondta Á.) simán elhittem. Ezt követően rövid, de nyugodt éjszakám volt.

Viszont amikor beértem a munkahelyemre, ahol tavasszal lefénymásoltam a rendelési listát (sajnos), most pedig elő is kaptam (sajnos), azt vettem észre (sajnos), hogy három könyv mégiscsak hiányzik (sajnos).

Én tudom, hogy itt most egy centralizált állam van meg egyeduralkodás és autokrácia, és tisztában vagyok azzal is, hogy ők jobban tudják, mikor mi kell nekünk, és tökre megértem, hogy ez nekik jó is így, de most akkor vajon kinek kell szólnom azért, hogy a befizetett cuccainkat nem kaptuk meg? Fogyasztóvédelem? Államvédelmi Hatóság? Vagy imádkozzak, hogy jöjjenek meg azok is, és akkor megadatik? Vagy már megállapították, hogy melyik gyereknek melyik tantárgy tanulása nem célszerű a tervezett jövője érdekében és ahhoz már direkt nem adtak könyvet sem? Most hogy van ez?