Egy torta

Majd egyszer lesz valami kép is, ami a tortát ábrázolja, meg néhány másik, talán az öröm egyes pillanatairól. Most csak a recept, mert mindannyian úgy éreztük, az utóbbi évek egyik legfinomabb tortáját sikerült véletlenül elkészítenem. Persze, akartam én, hogy így legyen, de kellett hozzá az az édes vakszerencse is.

Szóval, V. karamelltortát kért, mert az utóbbi év egyik átütő változása volt, hogy V., aki mindez idáig fintorgott még a karamell szó hallatán is, egyszer csak rajongóvá vált és karamellkrémes tortát kívánt. Én pedig ahelyett, hogy megnéztem volna, hogy mások hogy állnak neki az ilyesminek, elképzeltem, hogy tudna a legfinomabb lenni. Semmi bonyolultság, semmi trükk, pár perc az egész. Na jó, közben eltelik egy éjszaka, de ha azt alvással töltjük, eltelik hamar.

A piskótát persze meg kell sütni, az annyi idő, amennyi. Mivel nem találtam itthon fehér kristálycukrot, barnával pedig nem szokott elég szépre sikerülni, porcukorral készítettem. Hogy ezért-e vagy pusztán a nap ünnepélyessége miatt, de a piskóta tökéletes lett: könnyű, sárga, illatos.

A krémhez pedig beleöntöttem egy kislábasba nádcukrot (nem mértem), azt addig kevergettem, míg illatosra karamellizálódott. A folyékony, kissé égett cukormasszát felöntöttem két doboznyi tejszínnel (ettől persze rögös sziklává görnyedt az addig lágy massza), aztán addig-addig simogattam lassú, épphogy tűzön, míg fel nem olvadtak mind az égetett cukorrögöcskék a tejszínben. Tettem hozzá egy kis kávéskanálnyi sót is. A már homogén, karamell színű tejszínt hűlni hagytam, majd egy éjszakára a hűtőbe tettem. Ezt jobb mihamarabb megtenni, mert nagyon könnyű elkóstolgatni azon a címen, hogy csak azt ellenőrzöm, elég hűvös-e már...

A hűtőből kiszedve a hideg karamellás tejszínt habverővel felvertem (nem próbáltam meg, lesz-e igazi kemény hab belőle), majd hozzákevertem egy doboz mascarpone-t. Olyan krémes állaga lett, hogy csuda! Aki képes olyan, a képtelenségek világába tartozó kijelentéseket tenni, mely szerint egy fagylalt túl krémes, az nem biztos, hogy szeretni fogja, mert ez a fagylaltoknál jóval krémesebb... mintha olvasztott selymet nyalogatnánk, úgy simogat.

Most jön a leggyorsabb rész: piskótát lapokra vágni, megkenni, összeilleszteni,  gyertyákkal díszíteni, meggyújtani... elfújni, szeletelni, osztani, enni.

Szerintem eperdarabokkal kombinálva is nagyon jó lehet, de így sem hiányzott semmi hozzá.