Az ideális porszívószín

Nyilván a piros.

És eddig persze piros porszívónk volt. A. vette, még amikor Á. született és hirtelen elromlott az előző dög, és nem volt mivel orrot szippantyúzni, meg egyáltalán, nem volt mivel száműzni a port a steril babaszobából... (akkoriban mindent vasaltam is), szóval leugrott a sarki kisboltba porszívóért és nekem egyetlen értékelhető kívánságom volt csak a porszívóval kapcsolatban, hogy piros legyen. Mint egy kicsi katicabogár, mondtam szintén én, de A. ezt a kérést az értékelhetetlen információk közé sorolta. Attól még olyan lett, örültem.

Aztán tizenegy és fél év után a katica kimúlt, már több port köpött, mint amennyit szívott, nem lehetett többé felcsévézni a zsinórját, nem működött a pöttye, amivel ki és be lehetett kapcsolni hajdanán, szóval, elromlott. És most A. hirtelen beállított egy új porszívóval (úgyis a városban jártam! - mondta), csakhogy az új gép kék. Blue. Állítólag. Szerintem a legjobb indulattal is csak sötétlila, de azt sem tekinteném éppen színvaknak, aki éjfeketére tippel. Baj?  - kérdezte A. és porszívóügynököket megszégyenítő igyekezettel dicsérete a sötét masinát. Hogy van benne... izé... előszívó, vagy mi. És fém a csöve, úgyhogy nem törik el, ha rálépünk. És kijött tizenöt - húsz porzsák árából. És csak egy gomb van rajta, semmi fokozatosság, azt úgysem használtuk. És kicsi. Mindegyik érv hatott, imádom az egygombos gépeket, ki/be és kész. Baj, hogy kék? - kérdezte A.

Baj, mert a pirosat akkor is észrevettem, ha kicsit poros volt már - mondtam. És A. ahelyett, hogy értékelte volna a poént, komolyan elgondolkodott a válaszomban rejtőző igazságon. Hát, így szeretek én porszívózni.

(Gyerekkoromban zöld porszívónk volt ezüst orral és ezüst ormánnyal, kis fekete csatokkal a testén. A gyerekszoba szőnyegünk szintén zöld, szürke mintával. Jól lehetett rajta erdőset, szántóföldeset játszani, szerettem. De porszívózni utáltam, már nem értem, miért annyira, amennyire, talán az éktelen,  fülrepesztő hangja miatt. Így aztán, ha porszívóznom kellett - és kellett sokszor, hosszan - azt játszottam, szegény indiai szolgálólány vagyok, akinek egyetlen barátja a gondozására bízott elefánt, azt kell nap mint nap jóllakatnia a szegényes legelőn. Sétáltattam, beszéltem hozzá, ő meg válaszul üvöltött, ahogy tudott, elefánt módra. Így segítettük egymás életét.)