2013. január 17., csütörtök

Találkozások

Ma is együtt ebédeltem a méreghányó nővel,
és örültem, mert Mary Poppins szolgált ki,
reggel szembekarikázott a vasgyűjtőember,
az állomáson ott voltak a háromgyerekesek,
meg az a bunkó cigiscsaj is,
a vonaton az ápolónők,
meg a festők, akik pucér nőket mutogatnak egymásnak,
a buszmegállóban nem állt ott a nagyorrú a fiával,
de a másik megállóban a hülyemosolyú igen,
aztán találkoztam az öregportással,
később másutt a zordportással,
a féllábú nem cigizett a kerítés tövében,
és a vörös démonhoz nem mentem el a boltba,
de hazafelé láttam a szipákolóst,
meg a a kalauzt, aki olyan, mint Sebi volt.

Vajon kivel találkoznak ők, amikor velem találkoznak?

8 megjegyzés:

  1. Eszembe jutott pár emlék gyerekkoromból...anyukáméknak voltak emberekre hasonló megnevezéseik. Nem (nagyon) durvák. Volt pl olyan megnevezés, hogy gyorsmenő, de volt olyan is hogy kacsacsőrű emlős. Az egyik egy kedves szomszéd volt, a másik a házmester néni. Azt hiszem, így utólag, mind nagyon találó volt.
    Ja, és a profilképed alapján: lehet Te vagy a szépszemű.

    VálaszTörlés
  2. Ezentúl akkor a profilképemet magam elé tartva megyek majd, mert ez a jelző elnyerte a tetszésemet :D köszi :)

    VálaszTörlés
  3. Én úgy képzelem, hogy te vagy a színes ruhás a túl expresszív arccal. Lehet, hogy egyik sem igaz. :-)
    Hogy lehet valaki hülyemosolyú?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát... szinte minden reggel látom, és folyton valami félmosoly ül a szája szélén, de nem olyan, akihez bátran odafordulnék, ha hirtelen segítségre szorulnék, inkább olyan, akitől egy kicsit félni kell...

      Törlés
  4. Ez olyan volt, mint egy svéd gyerekvers.
    mint ez.

    Britt G. Halqvist: Emberek a nagyvilágban


    Az a lány az uszályon,
    aki ruhát teregetett,
    hol jár most,
    melyik folyón,
    melyik kikötõben?
    És a pincérlány, aki elejtette a tálcát,
    és a fõpincér leszidta érte
    - kirúgták azóta,
    vagy még mindig ott botladozik?
    És a szõlõtaposó fiúk,
    akik szõlõvel kínáltak minket?
    . . . megígértük, hogy elküldjük a képeket,
    amiket róluk csináltunk,
    de semmi se lett belõle . . .
    A nyurga apáca,
    aki a templomot megmutatta nekünk,
    és dühös lett, hogy kuncogtunk -
    mit csinál most?
    Mit csinál mind a többi?
    És a cigányok a sátoros kocsiban
    és a vén kutya,
    amelyik a kocsi árnyékában hûsölt,
    hol járhatnak?
    Hol laknak most, hogy tél lett?
    Annyi ember a nagyvilágban!
    Annyira emlékezünk,
    és annyit elfelejtünk!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, ez tetszik :) rögtön eszembe is jutott róla az uszályon a lány, akit gyerekkoromban láttam a rácsosdunapartról, ahová mindig jártunk, ő hintázott a Duna közepén az uszályon két nagy szénkupac között, és azt gondoltam, örül, amikor a hidak alatt mennek át, mert akkor egy kicsit nem tűz rá a nap. És persze irigyeltem nagyon.

      Törlés
  5. Amikor néha hazamegyek "haza", ahol felnőttem, ott látom ugyanezeket az embereket:) Mennyi ismerős! Jó látni őket, azokat is, akik nem tetszenek, részei az utcának.

    VálaszTörlés
  6. Nekem sajnos nem nagyon van hová "hazamenni", a szüleim elköltöztek onnan, ahol laktunk, de amúgy is Bp. belvárosában még a házban lakókat sem nagyon ismertem. Akkoriban nem hiányzott, most nagyon. Remélem, a gyerekeim ide mindig igazán haza tudnak majd jönni, nemcsak miattunk, hanem mert itt (picike túlzással) mindenki ismer mindenkit :)

    VálaszTörlés