2012. december 28., péntek

titkos nyafogás

a karácsonyi ajándékokat nem kritizáljuk, hanem örülünk azoknak. a szüleink ajándékát nem kritizáljuk, hanem örülünk azoknak. az elvált szüleink közösen kitalált és közösen adott ajándékának pláne örülünk. az idősödő emberek másként gondolkodnak. nem bántjuk meg idősödő szüleinket, ha az nem feltétlenül szükséges. a felesleges ajándékokat fogjuk fel luxuscikknek. elfér a padláson a többi kacat között. majd ha jönnek, elővesszük. amit nagyon szeretnénk, azt vegyük meg magunknak. a karácsonyi meglepetésekhez vágjunk jó pofát. mosolyogjunk és mondjuk, hogy örülünk. legfeljebb majd nem használjuk. magunknak is veszünk annyi kacatot, el fog férni azok közt ez is. azért vették, mert azt hitték, örömet okoznak vele. örültek, amikor megvették és arcunkra képzelték a mosolyunkat. nem szabad elrontani az örömüket.

ezeket diktálja az illem. és ezt diktálja A. is. tulajdonképpen egyetértek az illem és A. minden szavával, tök igazuk van. A. és az illem szinte egyek. nem véletlenül szeretik őt a szüleim is.

ugyanakkor.

ha kellett volna karácsony előtt egy kis listát írnom arról, hogy mit nem szeretnék kapni, akkor ez az izé szerepelt volna rajta. lehet, hogy egy szőrös madárpók terráriummal (pláne meg anélkül) megelőzte volna, de akárhányszor láttam ezt az izét vagy rokonait itt-ott (lakásban, kirakatban. boltban) mindig azt gondoltam, hogy bakker, mekkora marhaság, én ilyet sosem vennék. és utáltam addig is, míg nem volt semmi közöm hozzá.

és:

igazából nagyon sok mindent szerettem volna kapni karácsonyra. a kutya sem kérdezte, miket (nem az érdektelenség, hanem a meglepetés ereje miatt, tudom, hogy igazából szerették volna kitalálni, mit szeretnék), szóval, volt néhány kimondott és jó néhány kimondatlan vágyam, aminek nagyon-nagyon tudtam volna örülni.

és:

ennél a szarnál mind olcsóbbak lettek volna, nem nagyon drága dolgokra vágyom, de mégis olyanokra, amiket luxusnak éreznék csak úgy megvenni magamnak.

és:

nem fogjuk használni. nem fér el a konyhában. aztán kitaláltam kínomban, hogy kerüljön föl a hálószobába, hogy egy gombnyomással lehessen az ágyból kikelve kávét inni. mert ez talán felmentést adna a dögnek a létezésre. ott talán tudunk neki helyet szorítani. igen ám, de a kezelése nem egy gombnyomásnyi, és sötétben zörögni, míg a másik aludna még, na, annyit nem ér a dolog, inkább lemegyek és főzök kávét ahogy szoktam. ok, néha kihagyom belőle a vizet, vagy cukrot pakolok az őrölt kávé helyére, vagy egyszerűen csak elfelejtem meggyújtani alatta a tűzhelyet. aztán helyesbítek, és minden ok.  és ezek a kurva kapszulák drágák. olcsóbbak persze annál, mintha minden reggel egy kávézóban innám a kávét, de nem ott iszom. az itthoninál viszont sokkal drágább így a kávé, így nyilván nem fogunk újakat venni, ha elfogytak a kapottak. és az íze nem rossz ugyan, viszont hideg kávét főz! hideg kávét ad ki ez a nyomi kis masina. na jó, nem jéghideget, de nem forrót. a rendes főzőnk pedig forró kávét kotyog ki magából, és nagyon is jót, igazi olasz kávét. és nem túl drága. pedig finom kávét iszunk itthon, mert amúgy igen, imádom a jó kávét, rajongok érte, akár még örülhetnék is ennek a hülye ajándéknak. de nem örülök. még úgy tennem is nehéz. A. jól letolt miatta. igaza van. csak a nagyon hülye picsák képesek bőgni azon, hogy nem olyan ajándékot kaptak, aminek örülnek. de előttük nem sírtam. A. előtt sem. most is csak titokban nyafogok.

9 megjegyzés:

  1. Melyik típus? Képzeld, mi nem ajándékozunk. Csak anyósoméktól kaptunk könyvet. Mint mindig. És bort. Mint mindig.

    VálaszTörlés
  2. Ó, az én ambivalensen működő lelkem imádja az ajándékokat, adni is, kapni is. És a kis meglepetéseket is. A nagyokat kevésbé. De nekem a karácsony az ajándékokról is szól (tudom, ezt mostanában nem nagyon divatos így gondolni, de sok dologban divatmentes vagyok). Régen úgy volt, hogy mindenki rajzolt és írt, hogy mi a szíve vágya, azokat kitettük jól látható helyekre. Nem megrendelésként, ötletként. És többnyire volt a kapottak közt olyan is, amit kértünk, és olyan is, ami kizárólag meglepetés volt... de meglepetés volt minden, mert senki sem tudta, hogy a kívánságokból mi fog teljesülni. Ha egy pici ajándék olyan, ami nem nagyon kedvem szerint való, az nem szokott elkeseríteni, de egy láthatóan drága és felesleges dög az nekem szomorú, mert ahelyett annyi mást is lehetett volna. Na, mindegy, A.-nak igaza van abban, hogy ha ez lenne a legnagyobb bajom, örülhetnék - úgyhogy akkor most azt kívánom, hogy ez legyen a legnagyobb bajom :)

    VálaszTörlés
  3. Márkanevet, típust írnál? Mert én viszont vágyok rá. Helyesbítek. Több kávéfőzőnk ment már tönkre, (3) a 14 év házasság alatt, vagyis csak 11 év, mert a legutolsó aki "robbant" a konyhánkban már több mint 3 éve megtette ezt. Akkor azt mondtam, soha többé kávéfőző, annyit nem ér...Forraljuk a vizet az instanthoz. De ezek a kapszulásak el kezdtek kacsingatni felém;) Még nem vettem...Van egy rossz szokásom, nem hiszek az olcsónak (pl az Aldiban kaphatót megfizethetőnek tartom), a megbízható márkájút, pl Nespresso pedig drágának - ezért nem vettem eddig. De az hogy a forró fekete nem forró, nos, arra nem gondoltam.
    Megírnád, hogy milyen a márkája? Ha nem titok. (nem akarom megvenni)
    Én is szeretem a meglepiket, de hát ki nem?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. aldis. és apám szerint meleg kávét főz, csak szerinte elő kell melegíteni a csészét is. vett magának is és nagyon elégedett vele (apám is kávérajongó, úgyhogy a rossz kávéra nem mondaná, hogy jó). és tényleg nem rossz ízű a kávé, ami kijön belőle, úgyhogy ha ilyet szeretnél, nem beszélnélek le róla - de én csak az aldiból is tudtam volna bőven mást választani ennyiért, hát még máshonnan!

      Törlés
  4. Nekünk is aldis van, születésnapomra kaptam. én szeretem, de az is igaz, hogy azt sem bánom, ha hideg a kávé, és mivel reggel ágyba kapom egy kis tejhabbal -nespresso tejhabosító mindent visz! - külön jó, ha nem forró. És az is igaz, hogy az öt éve harmincezerért vett csoda bedobta a törülközőt, hetekig neszkávén tengődtünk, aztán megvettük ezt szerintem elég jó áron, úgyhogy nagyon boldog voltam - vagyok vele.

    VálaszTörlés
  5. :)

    egy ilyen gép akkor jó, ha van stabil helye valahol és nem a dobozból előkapva kell összeszerelni minden kávé előtt. nálunk a konyhában egyértelmű pulthiány van, minden egyes gépet mindig a dobozból kell elővadászni - ezért találtam ki, hogy legyen a hálószobában. ott viszont semmi mód nincs csészemelegítésre, tejmelegítésre, ott azt kéne tudnia, hogy csukott szemmel megnyomok egy gombot és a számba ömlik egy adag kávé - ezt nem tudja :(

    de azért abban kezdek megnyugodni, hogy a szüleim jót akartak :) és csak számomra vezet a pokolba a kávémasinával kikövezett út. A. annyira védte a szüleimet és a gépet, hogy szerintem ő már meg is szerette :D

    VálaszTörlés
  6. pulthiány nálunk is van, de a kávéfőzőnek fix helye van mindenképp - most számoltam utána, hogy 16 éves koromtól fogva kávézom. Nem rossz szerkentyű ez, hátha te is megszeretd idővel :)

    VálaszTörlés
  7. van egy cuki kis egyszemélyes olasz kávéfőzőnk, elfér a tűzhely szélén, de ha utazunk, a ridikülömben is (bár nem nagyon járok ridiküllel), finom kávét tudunk vele főzni 5 perc alatt a tűzhelyen, vagy akár szabad tűzön is. de igyekszem nem utáni a dromedárt :)

    VálaszTörlés
  8. nekünk is aldis van, a kisebbik és a crema gusto kapszulát nagyon szeretem! én úgy csinálom a kávét, hogy egy fél pohár tejet megmelegítek a mikróban, felhabosítom az ikeás tejhabosítóval (nem egy nespresso, de megteszi :-) és úgy teszem a kávégép alá :-) isteni lesz! a gépet meg akciósan vettük. de bevallom, reggelente nescafe goldot iszok tejjel, mert nekem meg az a kedvencem.

    VálaszTörlés