Hajnalok hajnala

A hajnali öt órás kelésben nem az a legdurvább, hogy hajnali ötkor csörög az a kurva óra és fel kell kelni. A hajnali öt órás kelésben az a legdurvább, hogy előtte óránként (de van, hogy félóránként) felriadok arra, hogy már elaludtam. Aztán amikor visszaalszom, akkor olyanokat álmodom, mint a mai utolsó, hogy egy hatalmas házibuli keretében, ahol gyerekek is szép számmal voltak, Á. alig ismert osztálytársait néhány semmitmondó frázis keretében (legyetek jók, vigyázzatok magatokra, ne tévedjetek el) kiengedtem éjszakai túrára egy általam sem ismert erdőben, és csak órák múltán jöttem rá, hogy még mindig nem jöttek vissza, és hogy éjjel mínuszok vannak, és hogy körülbelül annyira ismerem a szóban forgó erdőt, hogy fák vannak benne valami változatos domborzatú terepen. A többi felnőtt, akikhez kétségbeesetten szaladgáltam, már jócskán ivott, így nagyjából vagy annyit tudtak hozzászólni az ügyhöz, hogy ne aggódjak, nagyfiúk már, vagy annyit, hogy hülye vagy te, hogy így elengedted őket. És nem elég, hogy hülye vagyok, hogy így elengedtem őket, de még álmos is vagyok, mert az alvással töltött időt is végigszorongtam.