Vettem egy könyvet megint. Mert mindenki magasztalta, mert a Madárka réges rég nekem is tetszett, mert úgy gondoltam, pont ez a könyv kell most nekem. William Warthon: Apa
De nem volt jó! Egyáltalán nem. Túl darabos, túl direkt, túl mesterséges, túlontúl, de még annál is jobban amerikai. Olyan könyv, amihez semmi közöm, még akkor sem, ha néhány jó mondatot persze találtam benne, de összességében olyan volt, mintha Elvis Presleyt hallgattatna velem valaki óraszámra. Hamar megutáltam, végezni akartam már vele. Biztosan vannak ilyen emberek is, mint a könyv szereplői, de én inkább másfélékkel barátkoznék. Jaj, nagyon örülök, hogy kivégeztem, befejeztem, elfelejthetem. Be kéne cserélni valami jobbra., de sajnos hajfestés közben is ezt olvastam.
Kurt Voonegut Hókuszpókuszát olvasom! Vicces, de mégis komoly. Majd csekkold le a kindlin.
VálaszTörlésVonnegut nagy kedvencem :) a Hókuszpókot még nem olvastam - de itt lesz az ideje! köszi!
VálaszTörlésJaj. Életem egyik legszarabb könyve is az övé volt: Búcsú a szerelemtől. Fizikai fájdalmat okozott az olvasása, és a róla szóló egekbe magasztaló kritikák elolvasása is. Igaz, egy dolgot azért megtanultam belőle: a szájpadlásod az egyetlen hely, ahol csiklandozni tudod magad. Gondoltam, megírom, mert ez volt az egyetlen dolog, ami miatt érdemes volt végigszenvedni.
VálaszTörlésAmúgy az Apa is megvan. 22 éve kaptam meg, de akkor még hagytam félbe könyveket. Lehet, hogy újra kellene?
Lehet, hogy nekem is inkábba Madárkát kellett volna újraolvasni, mielőtt megveszem, mert annak a fülszövegét most elolvasva az is elég gáz könyvnek tűnik - merthogy rákerestem a műveire, hogy megnézzem ezt a búcsút a szerelemtől, hát, tényleg szörnyűnek tűnik az is :D Én mostanában engedem csak meg magamnak azt a luxust, hogy a sarokba hajítsam a fájdalmasan szar könyveket, ez egyértelműen hajítandó
VálaszTörlés