Míg Á. táborozik, V. élvezi itthon az egykeséget: hármasban beszélgetünk a nagyágyban, dögönyözzük V.-t, megállapítjuk, milyen nagy már (emlékszel, milyen icipici talpacskája volt?), megpuszilgatjuk a már nagy talpacskáját, kényeztetjük - aztán egyszer csak A. azt mondja, nahát, lassan férjhez adunk! V. visít, mint egy kismalac, hogy még neeeee, A. azt mondja, minden ujjára tíz kérő jut majd, én meg megkérdezem, hogy a kérők közül kit választ majd, az Aranyherceget, a Rézherceget vagy a Vasherceget-e.
- az Aranyherceget - vágja rá azonnal V.
- és miért? - faggatom
- vaskalapos nem kell - mondja, és abszolút megértem
- és rézbőrű? - kérdi A.
- rézsisakos, de az sem - így V., és látszik, nem olvasott még indiánregényt
- és mije legyen aranyból a hercegnek? - kérdezem én (és a szívére gondolok)
- hát a pénze! - mondja a királylánypalánta
Még hisz a mesékben:-)
VálaszTörlés